Petz "szentimentális" Blogja

Eredetileg az volt a szándékom, hogy így a végére írok valami összefoglalásfélét az itteni érzésemről, meg arról, hogy hogy látom most Dániát illetve Magyarországot. Azt hittem egyszerű lesz ilyesmit írni a végére, megmondani a "frankót" vagy valami, de nem.

A tegnapi buli (ami után megdöntöttem az ittasan biciglizés sebességi világrekordját) és a mai kitünő vacsora, amit egy kellemes sörözés a követett a kanális partján igazán méltó lezárása volt ennek a fél évnek. Most, 6 órával az indulás előtt egy furcsa ürességet érzek, amit szavakkal nehéz leírni. Rengeteg élmény köt ide, és egyetemi féléveim alatt talán ez volt a "legigazibb", mégis az egész hely csak addig jó, míg itt vannak az ember barátai. Két hét összefüggő búcsúzkodás után részben megkönnyebbülés lesz hazamenni, mivel utolsónak nem szívesen maradnék.

Nem tudom mások ismerik-e azt az érzést, mikor az ember kiköltözik egy kollégiumból, ahol egy évig lakott, és a szobák már mind kiürültek, és Te csak sétálsz a nyári napsütésben, az ajtók nyitva vannak, de a szobák teljesen semmitmondóak. Még felidézed a kellemes emlékeket, a nagy bulikat, nevetéseket, aztán félelemmel vegyes izgalommal vágsz neki a nyári szünetnek. Ezt érzem most, csak százszor erősebben. Fantasztikus embereket ismertem meg itt, folyton csináltunk valamit, amikor meg nem, akkor épp az előzőt pihentük ki, tanultunk egymástól, egymásról és legfőképpen magunkról. Rettentő furcsa úgy elköszönni egy cimborától, akivel az elmúlt fél évben a szabadidőd nagy részét töltötted, hogy végig ott lóg a levegőben a kérdés: Mi van ha soha többet nem találkoztok? Persze ilyenkor mindenki megígér mindent a másiknak, de végül az idő lesz a mércéje annak, hogy ezek a kapcsolatok elég erősek voltak-e. De az is biztos, hogy ne azért legyen valaki a barátom vagy én legyek az övé, mert egyszerűen "közel lakunk" vagy mert "így kényelmes". Majd hozza a Sors, nem muszáj mindig az árral szemben úszni, hiszen ki tudja mi vár lentebb a folyóparton...

Szép emlékek, mosoly, bánat, könnyek, nevetés és sok-sok sör az, ami itt történt velem, de semmit sem bántam meg, és hálás vagyok a Sorsnak, hogy mindezt átélhettem

Jövő héttől Pesten vagyok pár napot, mindenkit szeretettel várok egy kis üdítőzésre vagy egy kávéra, és ha egyáltalán valaki olvassa még ezt a blogot annak üzenem, hogy a bejegyzések ezután sem maradnak el, mert a Dán kaland után jön hét hét Californication, San Franciscoval, Grand Canyonnal és Las Vegassal. Oké, tudom, hogy utáltok, igazatok van :)

Egyebet nem tudok elmondani, kérem kapcsolja ki.

A nagy dániai személyiség-megváltoztató, világlátó, bulizó, pihenő vakációnak, csereprogramnak hamarosan vége. Ha minden rendben megy vasárnap este már otthon hajtom álomra a fejem, amire január óta nem volt példa. Nagyon sok minden kavarog most a fejemben, azt hiszem holnap még írok egy amolyan összefoglalásfélét, de most inkább az elmúlt 2 hétről emlékeznék meg.

Június elejével itt is megkezdődött a vizsgaidőszak, ami az ottnonival ellentétben itt tanulással kevert bulizást jelentett. Mindenki össze vissza végzett a vizsgákkal, sokan hazaindultak, így heti 2-3 búcsúbuli buztosan volt.

Az egész egy apéro-val kezdődött, ami a franciáknál egy amolyan uzsonna/elővacsora féle, sajttal, gyümölcsökkel és persze borral. Mivel június elején igen szép idő volt, lementünk a tengerpartra és az apéro-t piknikkel összehangolva igen jót mulattunk. Jöttek a francia/belga lányok Cory, Lorenzo az olasz srác és én, és persze mindenki hozott mindenféle ínyencséget a kölönböző sajtoktól kezdve az epren át a süteményekig, no meg persze bort. Rájöttünk, hogy a dán tenger ha úszásra nem is, a bor hűtésére tökéletes, csakhát a dagállyal nem számoltunk, így mire észbekaptunk majdnem elsodorták a hullámok az üvegeinket. Természetesen halált megvető bátorsággal utánaugrottam a bornak, hisz nem hagyhatjuk veszni eme drága nedűt, így az eszegetés mellé az isogatás sem maradt el. Eredetileg 2 órát akartunk maradni, mert mindenkinek tanulni kellett volna, de olyan jól érreztük magunkat, és olyan szép volt az idő, hogy rádupláztunk, és este 8kor is csak azért mentünk haza, mert már hideg volt vizes rövidnadrágban a fűben heverészni.

Emo

Van itt egy park a közelben, rögtön a tengerparton, és a parkban van egy kis elkülönített rész, ahol különböző gyakorlatokat lehet végezni. Persze a gyerekek játszótérnek használják, de mi Coryval és Nick-kel kondizni jártunk oda. Történt egyszer, hogy tök egyedül mentem le és persze a gyerekek megint ott nyüzsögtek a környéken, így az erősítés kissé elhúzódott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már mindenki elment csak én és egy Süsü-sárkány formájú plüssfigura maradtunk a "játszótéren". Gondoltam majd visszajön a kiskölyök, aki elvesztette, de még fél óra után sem jelent meg, én pedig már menni készültem. Egyszercsak megjelent egy fiatal pár, olyan 30 körüliek, és elkezdték nézegetni az eszközök, ki-kipróbálták. (mindenki ezt csinálja, mi meg sokszor röhögünk, hogy a csajainak felvágó srácok, hogy vörösödnek, mikor mikor egy gyakorlatot meg akarnak mutatni, holott ők sem tudják hogy kell, és persze így 10x nehezebb. Ahogy Grafit mondaná: Az a figura, aki lófaszt sem tud, de azt mindenkinál jobban) Na ők nem ilyenek voltak, kedvesnek tűntek, és épp mikor menni akartam, észrevettem hogy a csaj terhes. Mivel Süsü épp ott volt, de én nem akartam hazavinni, odamentem hozzájuk, és mondván hogy úgy látom nekik hamarosan szükségük lesz rá, felajánlottam a plüssfigurát. Nagyott nevettek és megköszönték, mondván ez lesz majd a gyerek első játéka. Tudom, ez így eléggé "szentimentális" de azért jól esett :) (amúgy hihetetlen, hogy a Dánok mennyire családcentrikusak, sokáig nem házasodnak, de utána nagyon odaadóak, lenne mit tanulnunk tőlük)

Cory búcsúbulija

Cory elutazott, hogy mielőtt még eljönne hozzám Budapestre gyorsan körbenézzem Németországban és Prágában, így mivel sokan utoljára látták őt, csaptunk egy jókis búcsúbulit. Mivel másnap reggel 8kor indult a busza, laza sörözést terveztünk, de mivel Nick egyik holland haverja is jött vendégségbe, meg amúgy is sokan aznap végeztek a vizsgákkal, nagy bulit csaptunk az iskola klubjában. Mondanom sem kell, a dánok is elengedték magukat lévén ez az év egyik utolsó bulija, így a szakadó eső ellenére igen sokan voltunk. Cory valahonnan elővarázsolt egy 1000 koronás bankjegyet (még sose láttam ilyet) így úgy volt vele, hogy az "aprót" szóval az egy-kétszázasokat megihatjuk. Ez 20 koronás olcsó Carlsbergben számítva is komoly feladatnak ígérkezett (omg.. 20kr=800Ft-os sört már olcsónak mondom... mi lesz velem otthon... :P) Szóval a laza sörözés komoly ivászatba csapott, amit tetézett, hogy előző nap is elugrottunk sörözni. Mikor 2kor kiparancsoltak minket a helyről (az ilyen non-profit suli-helyek komolyan veszik a zárást) igen j állapotban voltunk, amit csak az rontott némileg, hogy a szakadó esőben gyalog kellett hazamennünk esernyő nélkül, mivel a mindig oly' becsületes dánok alkohol hátására igencsak megváltoznak, így az esernyőmet valaki meglovasította. Persze ez minket nem zavart, így filozofálva tettük meg a laza félórás sétát az esőben, közben pedig nagyokat nevettünk. Jó este volt. (másnap legnagyobb megdöbbenésemre Cory délben írt, hogy elaludta a vekkert, így marad még egy napot, így este az egésznapos macskajajt egy kis gin-tonicos billiárddal zártuk rá egy napra -tényleg- elutazott)

Kalandorlány

Kalandorlány átugrott Aarhusba az egyik nap, így vele is találkoztam. Megnéztünk egy frankó kis szabadtéri kiállítást a világ 100 legszebb helyéről, de mikor rájöttünk, hogy tényleg 100 kép van, szöveggel-mindennel és így sose fogunk végezni, lerövidítettük a nézelődést. Jót beszélgettünk, kimentünk a tengerpartra -mert ott is vagy egy szabadtéri modern art- kiállítás így nagyot sétáltunk, és közben rájöttünk, hogy mindketten elfelejtettünk magyarul beszélni, ami az ő esetében -tekintve hogy ugye ELTE magyar szak- inkább ciki mint számomra :)

International economics

Aarhus olyan mint egy szanatórium -mondta az egyik itteni magyar ismerősöm, és abban igaza van, hogy az ember itt pihenhet és feltöltődhet, de szerintem meg is változhat. Rengeteg rossz tulajdonságomon változtatnom kellett míg itt voltam, hiszem másképp nem tudtam volna itt élni. Sose főztem, mostam, vasaltam, takarítottam igazán, most nem kerülhettem el egyiket sem. Néha úgy érzel, az élet direkt hoz olyan akadályokat az ember útjába, amiket igyekezne elkerülni, csak azért hogy végre erőt vegyünk magunkon és leküzdjük. Számomra az egyik ilyen tárgyam az int. econ. is ilyen volt, ami kb olyan, mint otthon a makró2 csak még inkább szívás. Mivel ezt se az alapkurzuson, se a szigorlaton nem sikerült elsajátítanom -mivel baromira nem érdekel - így az, hogy újra ezzel kellett szenvednem, egyrészt baromira felhúzott, másrészt rájöttem, hogy ez is olyan dolog, amit mindig ki akartam kerülni, de ha már harmadjára elém hozza az Élet, hát mostmár megcsinálom. Így belevetettem magam eme csodálatos tudományba, még könyvet is vettem, amire egyetemi tanulmányaim alatt alig volt példa, és újra megtanultam a közömbösségi görbéket, isocost-ot, isoquant-ot, TLH-t, kvótát, vámot, jólétet, és hasonló fincsi dolgokat. Nem modnom, hogy nem utálom továbbra is ezeket a dolgokat, de mostmár ha bele lesz írva a diplomámba, hogy "közgazdász" legalább elmondhatom, hogy az alapokkal tisztában vagyok :)

BBQ

Jó idő, goodbye party, kevés pénz... mit csináljunk: Hát persze, grillezzünk, gyűjtsük össze a cimbiket, menjünk ki a szabadba, vegyünk sört a boltban és együnk, igyunk, beszélgessünk. Ez volt szerda este, és bár az idő annyira nem vol szuper, a sör és kaja, -nomeg a desszert amit a lányok csináltak- kárpótolt mindenkit. PErsze ez is búcsúbuli volt, megint elment valaki, dehát lassan már megszokjuk.

Bridgewater

Tegnap megint elugrottunk üdítőzni (ajjaj gondolom mostmár mindenki attól fél, hogy új májat kérek tőle karácsonyra) és egy angol pubba a Bridgewaterbe mentünk. Volt élőzene, jó hangulat, szóval minden megvolt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. De mégis kicsit keserédes volt az egész, hiszen Sophie, a francia/belga lányok utolsó tagja is elment ma reggel, így őt búcsúztattuk. Táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk, egyszóval szuper volt, de kicsit szomorú is. Még egy búcsúbulin vagyok hajlandó részt venni (a sajátomon) utána azt hiszem megpihenek kicsit, és nem búcsúbulit, hanem welcome buliba megyek, de ezt már valószínűleg Pesten, neadjisten Szolnokon.

Lassan elkezdem bepakolni a 6 hónap emléket, mókát, kacagást, örömöt, bánatot, nomeg a szennyest és az ajándékokat a bőröndömbe, ami nem lehet több 23 kg-nál, mert különben ott maradok a reptéren, mint Tom Hanks a Terminalban és várhatok, míg Khrakovia újból fel nem szabadul - vagyis valaki nem tüld pénzt kifizetni a túlsúlyt :)

Koktél. Azért ez a cím, mert sok-sok apró élményem van, és nem akarok mindegyiknek külön bejegyzést írni, így inkább egyben, keverve tálalom az édeset, a keserűt és persze az alkoholt.

Cocktail:

Azt hiszem múlt szombaton megengedtem magamnak az egy egyik legnagyobb itteni luxust, mivel egy kedves ismerősömnek születésnapja volt, úgy gondoltuk legyünk már kicsit igyénesebbek és menjünk el egy bárba. Persze koktélbárba menünk, ahol a legolcsóbb ital is 50 korona volt, de inkább föntebb kezdődtek az árak. Szerencsére mindenki úgy gondolta, hogy 1 koktél és sok-sok beszélgetés és nevetés lesz a program, így -annyira- nem költöttünk sokat. Szerencsékre páran második kört is rendeltek, és mivel a mixer rossz koktélt hozott ki nekünk, azt megtarthattuk, plusz hozott egy másikat kárpótlásul, és persze a rendelt koktélt is kihozta, így hármat ihattunk egy áráért. Megvallom kellemes meglepetés volt, és persze az este is sokkal jobb hangulatban telt az extra alkoholnak köszönhetően.

Beachvolleyball

Igen, bármly' hihetetlen, még Dániában is tud jó idő lenni, így a héten háromszor is elmentünk strandröpizni. Van itt egy holland srác, aki ifi korában az egyik legjobb volt a világon, így van aki tanít minket, és megvallom őszintén nagyon megszerettem ezt a sportot. Megvan a hangulata, mikor félmeztelen feszítünk a homokban, a játék pörög és érzi az ember, hogy igazán él. Azt hiszem minden sportnak részben az a lényege, hogy az ember kicsit meghaljon és utána újjászülessen, mert emiatt érzi igazán hogy ÉL. Külön öröm volt, hogy az előző bejegyzésben emíltett zenekar énekesnője is jött velünk kétszer, így bár rádiónk nem volt, ő gondoskodott a szórakoztatásunkról, mikor épp a labdáért futottunk.

An old feeling

Csütörtökön fodrászhoz mentem, mert már zavart, hogy nem tudok mit kezdeni a hajammal. Ugyanoda mentem, mint múltkor, mert az ár és a minőség is megfelelt, így nem nagyon akartam mást keresni. Amíg a soromra vártam megjelent az egyik dán apuka (nem volt több harmincnál) és behozta a 6 éves kisfiát, akinak a haját Mohawk-ra vágatta, majd a végén befestette sárgára. Bár nem értettem, mit beszélnek dánul, a kisgyerek viháncolása és a többi fodrász illetve vendég harsány nevetése  biztosított afelől, hogy a kissrác haja mindenkinek tetszik. Hamarosan én is sorra kerültem, de a hajamat egy tunéziai nő vágta, aki csak arabul és dánul beszélt. Én egyik nyelven sem vagyok valami kifjezett tálentum, így angollal kevert mutogatással adtam a tudtára, hogy milyen frizurát szeretnék. Bár utána a fő -mellesleg szerintem meleg- fodrásszal megkonzultálta a dolgot, kifejezettem profin és gyengéden kezdett hozzá a hajvágáshoz. Kicsi koromban szerettem fodrászhoz járni, mert imádtam, ahogy bizgerálták a hajamat, és majdnem olyan jól esett, mint másnak egy maszázs. Sajnos az elmúlt legalább 8 évben a hajvágás nálam a gyors hajnyírógépre és az ollóval való igazításra csökkent le, így el is felejtettem milyen jó is volt régen a fodrásznál. Ezért volt óriási meglepetés, hogy 5 perc után megint elkeztem érezni azt a kellemes érzést, mint régen, és ha dorombolni tudtam volna, biztos megteszem. Félreértés ne essék, nem a nő tetszett, hanem azt, ahogy vágta a hajamat. Szóval mikor végzett, szinte hiányérzetem volt, így mikor megkérdezte, hogy megigazíthatja-e a szemöldökömet, gondolkodás nélkül igent mondtam (najó picit hezitáltam, mert ilyet még sosem csináltam, dehát egye fene, gondoltam) Mikor kinyitottam a szemem, hát több voltam, mint egyszerűen meglepett. Kiderült, hogy a sötétbarna szemöldökön valójában több helyen fehér illetve szőke, és a barátságos vastag szemöldököm helyett, most egy sokkal mérgesebb, vékonyabb szemöldököm van. Valószínűleg nem szokok majd rá, mivel szerintem ilyet csak a lányok csinálnak, mindenesetre egész jól néz ki. A legjobb az egészben, hogy megint kipróbáltam valamit, amit még sosem, és megintcsak kellemes meglepetés ért :)

The party that never ends

Csütörtökön megérkezett Cory ausztrál haverja Dylan, így gondultuk, alapos előkészítés (értsd: alapozás este 7-től) után kiugrunk a városba megnézni egy-két klubot, megmutatni neki, milyen az aarhusi éjszakai élet. Szerencsékre aznap este volt a paradise hotel döntője (ez amolyan dán Big Brother) így a show után egy jópár dán csatlakozott hozzánk a koliból. Elsőként a Buddy Holly-ba mentünk, ami elég elit hely, de szerencsénkre az egyik itteni lány ott dolgozik, így ingyen mentünk be, és amikor csak alakalma volt a csajnak, mindig a kezünkba nyomott valamilyen italt. Hajnal kettőre a hangulat meglehetősen emelkedett volt, és a hely is megtelt bulizó fiatalkokkal. Be kell, hogy valljam, ilyen jó helyen még nem voltam. Nem a zene, nem az árak, mégcsak nem is a társaság miatt mondom ezt, hanem a nőnemű vendégek magas száma és minősége végett. Mondhatnám egyzserűbben is, hogy "k*vajó csajok voltak" de nem mondom. Ezért mikor Coryék bejelentették, hogy ők mennek haza, én maradtam (nagy szó, mivel innentől csak a dénok maradtak körülöttem). Hamarosan átmentünk egy másik helyre, ahol tánc, zene és csocsó volt a program. Jót mosolyogtam a tipikus nyomlós pasikon, a cicababákon, nomeg a táncoló párokon. Hamarosan már mi is táncoltunk, ekkor ismertem meg két dán lányt, akik közül egy egyik olyannyira megsértődött amikor lepasszoltam egy másik srácnak (nem tetszett a lány, de láttam, hogy a másik srácnak igen) hogy a tánc után odajött hozzám és majdnem felborított székestül... Vigyázni kell velük, nagyon harapósak, de nem baj, legalább megvolt az okom, hogy egész este osszam. 5kor kitessékeltek minket erről a helyről, így egy szelet pizza után elidultunk haza (jelzem reggel 4-től itt már hétágra süt a nap) mikoris az egyik srác kijelentette, hogy menjünk vissza a Buddy holly-ba mert az még nyitva van. Na itt Mille megint jött az ingyenpiákkal, a lányok továbbra is szépek voltak, és mikor már azt hittem sikerült leráznom Brünhildát az előző helyről, egyszercsak megjelent. 6kor innen is kiraktak minket, így elindultunk hazafelé a koliba (ekkorra már csak 3-an maradtunk) és persze a másik 2 srác elkezdett beszélgetni Brünhildával és a bartánőjével, így őket is hoznunk kellett. Mikor megérkeztünk a koliba, letelepedtünk az egyik szobában és a party folytatódott. Persze szerencsésen felvertük a fél szintet, összekoszoltuk a konyhát (Jacob részegen rántottát akart csinálni reggelire - nem jó ötlet) szóval nem épp mi voltunk a legnépszerűbbek aznap reggel. Mikor poénból bejelentettem, hogy 2 lány van és 3 fiú,így valakinek menni kellene lefeküdni, a srácok makacsul kijelentették, hogy nem ők lesznek azok. Ezen jót röhögtem, mert engem egyáltalán nem érdekeltek Brünhildáék, így egy gyors reggeli után (Jacob rántottakezdeménye) reggel 8-kor végre véget ért a party számomra is.

Ennyi mára kedves naplóm, mint láthatjátok nem unatkozom, és Dánia igen jó hely ha jó az idő, szóval igyekszem minél jobban kihasználni a hátralévő kis időt, így most megyek is, de ígérem lesz már pár bejegyzés, mielőtt lezárul a Dán Kaland.

Sokan sokféleképpen képzelik el a különböző nemzetek békés együttélését, én azt hiszem tegnap megtaláltam a számomra legmegfelelőbb verziót.

Történt ugyanis, hogy Caroline és Justine aarhusi tartózkodása a végéhez ért, (tekintve, hogy mindkettőjüknek szakdogát kell írniuk) így a búcsúesten elmentünk vacsorázni, és mivel ők az Italiában kezdték az első estéjüket még januárban, ott is akarták befejezni. Szóval a legalább 10 fős kis csapatunk ismét az olasz étterembe ment (szinte mindenkinek ez volt a 3. alkalom) és ahogy kell, jófajta háziborral és pizzával töltöttük az estét. Én kivételesen fehérbort ittam, amit kevesen rajtam kívül, így hamarosan már én tartottam szóval az asztal felém eső részét (nem mintha józanul nem beszélnék sokat, de némi - majd' egy üveg bor után - még ez is fokozható) Tehát ott ütünk az asztal körül Dániában egy olasz étteremben, és jópár nemzet "képviseltette magát" Marokkótól Ausztráliáig.

A vacsora után a Studentenhausba mentünk ami egy nagyon jó kis klub, önkéntes egyetemisták tartják fönn, és nem is drága. Megint valami, amit mi is átvehetnénk, de már nem merem sorolni, olyan hosszú a lista. Naszóval itt már összegyűlt a cserediákok nagy része, ugyanis páran a csapatból együttest alakítottak, és ez volt az első (és egyetlen) nagy koncertjük. A banda neve United Nations, mivel román, szingapúri, amerikai és török tagja is volt és örökzöldeket játszottak. (Wonderwall, Friends, All the small things...) Ahhoz képest, hogy alig volt idejük összeszokni, nagyon szuper koncertet adtak, mindenki ugrált és énekelt velük, a hangulat óriási volt. Ha korábban nem is, ekkora biztosan mindenki rájött, hogy mi értelme ennek az egész csereprogramnak, és miért gondolják sokan, hogy egymás kultúrájának megértése, és az emberi kontaktusok milyen fontosak egy nemzetközi rendszerben. Meg persze az alkohol is, amiben nem volt hiány tegnap sem :)

Az igazi poén a buli végén, hajnal 2 körül köszöntött be, mikor épp menni készültünk, de odakinn esett az eső (ete 8kor még tiszta, felhőtlen volt az ég). Miután elállt, nekiindultunk kilakatulni a biciklinket (mert jó dán-magyar módjára már mindenhová bringával járok, de azért mindig lelakatolom) mikor a lányok közölték, hogy nem vinnénk-e haza őket Coryval. Mindannyian kicsit be voltunk csípve, és a biciklinket sem épp két emberre tervezték (nagyon kis csotrogány verdánk van itt, örülünk, hogy gurul, megállni már egészen más kérdés) de nem akartuk a csajokat sem otthagyni, hogy ketten sétáljanak haza. Felraktuk a lányokat, utána beindult az igazi death race; forgalom kevés volt, de tócsa annál több, és mivel nincs sárvédőm, megpróbáltam ezeket kerülgetni, ami egy ficánkoló lánnyal, esti sötétséggel és a véralkohol-szintemmel kombinálva több, mint nehéz feladat volt. 4 ember, 2 bicikli és rengeteg sikítás kísére végig Aarhus utcáit tegnap este, de végül több halálközeli élmény után, sikeresen hazaértünk. Komolyan elgondolkodtam, hogy ha van külön templom a hajósok védőszentjének, akkor a részegekének is kellene építeni egyet, azt hiszem illene is ellátogatnom oda...

Bejegyzés címe egyrészt az azonos nevű Disturbed számra utal, meg persze arra is, hogy a hosszú hallgatásom nem a korábban leírt nagy mennyiségű alkohol elfogyasztásának köszönhető. Sőt, épp ellenkezőleg: rögtön miután megírtam az előző postot olyan hét következett, hogy még Dániában is meleg lett az idő, így szinte minden szabadidőmet odakinn töltöttem. Foci, röplabda és futás váltotta egymást nap, mint nap, hiszen amint kisüt a nap a Dánok mennek is ki csinálni valamit.

Ami meglepett, hogy ők minden sportot egyfajta profizmussal kezelnek. A röplabdában például komoly szabályok mentén játszanak, korántsem az a lényeg, hogy átmenjen a labda, hanem, hogy mindent úgy csináljanaj, mint a "nagyok". Mindent számolnak, nem játszanak csak "úgy" de a győztest sem díjjazzák csak egy laza "szép volt"-tal. Ez nagyon tetszett, hogy látszik rajtuk, hogy ha sportolak, azt is teljes erőbedobással csinálják, és nincs helye a félmegoldásoknak. Ez ugyanúgy igaz a tanulásra, a bulira és a pihenésre. Azt hiszem ezt meg kellene tanulnunk elsajátítani tőlük. Na meg azt is, hogy a sport hogy összehozza az embereket, és tényleg nem hülyeség az "ép testben ép lélek". A másik furcsa dolog az volt, mikor egyik hétvégén épp Barbeque party volt itt a kertben, mi pedig röplabdáztunk. A lányok meg ledobták a cipőjüket, és úgy ahogy voltak, kifestve, kiöltözve beálltak röplabdázni, és nem is voltak olyan rosszak. Ez otthon biztos nem fordulna elő, és bár zavaró, hogy a dán lányok kicsit fiúsan viselkednek néha, ez esetben épp az ellenkező volt a benyomásom.

A futás mostanában az egyik kedvenc esti elfoglaltságom lett. A tenger mellett, érezve az illatát, nézni a hajókat meg a sirályokat, tényleg felfrissíti az ember lelkét. De arra rá kellett jönnöm, hogy a filmes -fasza gyerek vagyok és futok a homokban - egy nagy baromság, mert ha nem mezítláb nyomja az ember (kagylók miatt nem ajánlatos) akkor inkább szenvedés, mint futás.

Közben persze az iskolai dolgokat is csináltam, leadtam az első komolyabb angol nyelvű esszémet, amit még követni fog pár. Örömmel tapasztalom, hogy az Academic English-em is fejlődik, pedig mindig féltem attól, hogy előbb-utóbb úgyis angol nyelvű szakszöveget kell írnom.

Közben betöltöttem a 23. életévemet is, ezúton köszönöm mindenkinek, aki gratulált, és azt sem bánom, aki elfelejtette, velem is megesik néha (ugye Paleontológus úr:) ) Mivel pont jöttek a szüleim meglátogatni, a komolyabb ünneplés elmaradt, de hamarosan sort kerítünk rá az itteni cimborákkal. Annyi azért belefér, hogy -ígéretemhez híven- berohantunk a tengerbe megfürödni, ami tekintve a kb 10 fokos vizet, nem kis teljesítmény :) Mielőtt anyuék megjöttek volna, hosszú idő után újra találkoztam Kalandorlánnyal az aarhusi tengerparton és együtt töltöttünk egy kis időt. Jó volt kicsit beszélhetni, meg látni egy ismerős arcot, csak sajnos nem volt túl sok időnk.

Apropó, szülők látogatása: Anyu és Apu kijöttek 1 hétre Dániába, megnézni hol élek, meg egy kicsit pihenni, mielőtt beindul nekik az érettségi időszak. Megmutattam nekik Aarhust, elmentünk Skagenbe, ami Dánia legészakibb csücske és ott találkozik össze a Keleti (zöld) és az Északi (kék) tenger. Homokdűnék, szél, és hűvös van ott, de a táj gyönyörű érdemes volt elmenni. Voltunk még Silkeborgban és a dán tóvidéken, ami kb olyan, mint Ausztria, csak hegyek helyett itt max dombok vannak. De kis tavakból, hangulatos falvakból és szép tájakból itt sem volt hiány. Voltunk még 2 napot Koppenhágában is, ahol elég szörnyű időnk volt, de a város maga szép, kíváncsi lennék rá nyáron, mikor meleg van és kicsit több ember :) Örülök neki, hogy eljöttek az ősök, mert végtére is ők tették lehetővé, hogy itt legyek, és ennyi kis kompenzációt megérdemeltek. (Nameg feltöltötték a csoki, kolbász és kajakészletemet :P)

Azóta megint volt egy vizsgám, ahol nem létező marketing tudásomat kellett csillogtatnom e-business témakörben, majd meglátjuk milyen polihisztor vagyok :)

Röviden összefoglalva sport-esszé-család-esszé volt az elmúlt 3 hét, és ha követem a szimmetriát, akkor most megint sport következik, amire van esély, mert megint jó idő van, süt a nap, tehát remélem lesz foci megint.

Szóval így telnek napjaim, most kicsit nyugi van, mert elkezdődött a vizsgaidőszak, de legalább van időm ide is írni, meg hát mindig van mit csinálni, szóval unatkozni nem fogok.

Berlin után egy hetet Aarhusban töltöttem, ahová megérkezett a tavasz, és mivel a többség elutazott, a hét pont ideális volt a pihenésre. Gyönyőrű napsütés és tiszta levegő volt, így kimentem a tangerpartra sétálni, söröztem a napsütésben, filmeztem, nomeg azért néha-néha foglalkozam az iskolai feladataimmal is. Csütörtökön pedig én voltam a soros a Dinner-clubban. A sok hiányzó miatt "csak" 6-an jelentkeztek (vagy lehet azért, mert látták, hogy nem vagyok nagy szakács!) bár nekem ez is kihivás volt, mivel nem hiszem, hogy valaha is főztem volna 4 embernél többnek. Az egész nap kb olyan volt, mint otthon az idóta főzőműsörök (Hal a tortán meg ilyesmi) kezdve a bevásárlástól az előkészületeken át a vacsoráig. Egri szűzérméket csináltam, argentín bort vettem hozzá, és beleadtam szívem-lelkem, hogy jó legyen. Az is lett :) Nagyon kellemes este kerekedett, minden elfogyott (midenki repetázott) és a bornak illetve a "családias" hangulatnak köszönhetően sokáig beszélgettünk és nagyokat nevettük. Hál' Istennek mostmár nem kell többet főznöm, de ha hazamegyek, rendszeresíteni szeretnék vmi ilyesmit.

Húsvét hétfő este a következő B-betűs úticél felé vettük az irányt, ami nem volt más, mint Brüsszel. Ezt a kirándulást a suli szervezte, elsősorban azért, hogy a nemzetközis diákok jobban megértésk, mi is az az EU. Éjszaka utaztunk, és kedd délre értünk az Unió fővárosába, ami számunkra inkább a csoki és a sör fővárosa lett :)

Kedden a kellemes napsütést kihasználva tettünk egy kiadós sétát a városban egy idegenvezető kísérelében, így némi háttérinfó is megtudtunk a város illetve Belgium történelméről. Szerintem mindenki számára a legfurcsább az ország megosztottsága volt az északi Flamand és a déli Vallon régióra. A flamandok hollandul (bár ők flemisch-nek hívják) a vallonok franciául beszélnek, és van egy jelentős német kisebbség is. Brüsszel kétnyelvű, minden ki van írva mindkét nyelven, de kíváncsi vagyok meddig tartható fenn ez az állapot. Na mindegy, ennek ellenére a város nagyon szép volt, telis-tele nagy parkokkal, a királyi család palotáival, régi épületekkel és  kanyargós utcácskákkal. Este egy olyan sörözőbe mentünk, ami 2004-ben Guinness rekordot állított föl 2004 fajta különbőzö választható sörrel. Mondanom sem kell, az itallap olyan vastag volt, mint egy-egy egyetemi könyv, és alig győztük kiválasztani mitgyunk. Én mézsört, tequilás sört és francia (La Guillotine)  illetve belga söröket (Cuvée des Trolls) ittam, de persze mindenki körbekóstolta a másik sörét (persze előttem körbenézem, nincs-e valakinek herpesze :)) Igazán érdekes volt, hogy a hong-kongi és kínai diákok is jöttek velünk, és meglepően jót beszélgettem velük, aminek nagyon örültem, mert amúgy ők elég zárkózótt társaság.

1-re értünk vissza a szállásra, ahol dögmeleg volt, mert a légkondi nem nagyon működött és az ablakunkat pedig nem lehetett kinyitni, így mikor Cory félmesztelen bemászott az ágyba, elég viccesen éreztem magam. (Ja, mert franciágyban aludtunk ám, ráadásul csak 1 nagy takaró volt) Meg is kérdeztem tőle hogy mindig így alszik-e, erre azt mondta, hogy meszteleül szokott, csak az én kedvemért van rajta boxeralsó :) Na ezen nagyot röhögtünk, de azért úgy aludtunk az ágyon, hogy sinám elfét volna közénk még 1 ember :)

Másnap az Európa parlamentbe és a Bizottság épületébe mentünk, ahol előadásokat tartottak nekünk az EU működéséröl, és felépítéséről. Ez elsősorban a tengerentúliak kedvéért volt, hiszen ők nem tudnak semmit az EU-ról, számomra kicsit unalmas volt. De kárpótolt, hogy az előzetes várakozásammal ellentétben az előadok többnyire fiatal, szimpatikus arcok voltak, és láttam, hogy tényleg hús-vér emberek dolgoznak itt, el is gondolkodtam, hogy pályázni kellene :) A szünetben a kazah, azeri és ukrán diákokkal dumáltam, akik szintén meglepően jó arcok voltak, és ugye a SZU hagyományaként oroszul egymással is kiválóan elbeszélgettek. Érdekes volt hallgatni a nézeteiket az EUról, meg úgy általában a világról.

Este közös vacsorára mentünk, mert a társaság nagy része meg akarta kóstolni a híres Brüsszeli kagylót (Brussles Mussels) de mivel nem vagyok oda az ilyenekért, én inkább zöldborsos steak-et ettem. Utána egy absinthe-rum-koktél klubba mentünk, ahol a koktélokba tényleg tettek alkoholt, nem csak úgy dísznek, mint otthon. Ez hamrosan meg is tette a hatását, így igencsak görbe estét csaptunk :)

Csütörtökön kicsit több szabad programunk volt, így múzeumba mentünk. A hangszermúzem nem igazán olyan dolog, ami különösen felkelti az érdeklődésem, de mivel ez a világ legnagyobbja, és a belépő sem volt drága, gondoltam megnézem. Nagyon tetszettek a régi zongorák, amiknek a belső oldalára olyan szép festményekett festettek annak idején, hogy jobban tetszett, mint maga a zongora. Minden hangszer előtt fejhallgatón hallani lehetett az adott eszköz hangját, így vicces volt mindefelé táncoló embereket látni, így, hogy magában a múzemumban teljes csend volt. Ezután buszos vársonázás következett (az amerikaiak örömére) emgnéztük a diadalívet az atomiumot, a királyi rezidenciát. Sajnos ekkor már esett az eső, de eddig kifejezettem jó időnk volt. Este a csokivásárlás és a helyi palacsinta illetve pizza tesztelése után bulizni indultunk, de mivel teljes csend volt midenütt a hotelben csaptunk házibulit. Ekkor már eléggé fáradtak voltunk, így pár sör után elaludtunk.

Pénteken reggel indultunk haza, hát ennyire már rég unatkoztam. Reggel 8-tól este 10-ig buszoztunk haza, és mikor a Kill Billt kezték el nézni, azt hittem, menten kiszállok (nem vagyok valami nagy Tarantino fan, az igazat megvallva) A legjobb a német-dán határnál történő vásárlás volt, ahol az árak Dániához viszonítva kb az 50%-ot sem érik el. Hihetetlen, ahogy a dánok konvojokkban jönnek át a határon, és 20-30 rekesz dobozos sört, kólát, és hasonlókat visznek haza. Na ekkor kicsit mérges voltam rájuk, mert ha ők is ezt csinálják, akkor mint mondjon a szerencsétlen magyar... Bánatomban Haribót vettem így a belga csokikkal és az otthonról érkezett csomaggal kiegészítve most jelentős mennyiségű édességgel rendelkezem. Azt hiszem este mészárlást rendezek a gumimacik között :) Mindent egybevéve, nagyon jó volt a hét, külön örülök az új ismeretségeknek, remélem nemsokára velük is megyünk bulizni.

Apropó buli: tegnap 10-re értünk Aarhusba, és mire visszaértünk a koliba, már javában tombolt az áprilisi party. Mivel egész nap aludtunk, meg unatkozunk a buszon, egy gyors kajálást követően csatlakoztunk a dánokhoz. Jó este volt, tetszett a buli, de mostanában annyi sört megittunk Coryval, hogy legnagyobb igyekezetünk ellenére sem sikerült berúgnunk :) azt hiszem itt az ideje egy kis szünetet tartani :)

Holnap véget ér az ún. Tavaszi+Húsvéti szünet, ideje hát összefoglalni, hogy mik is történtek az utóbbi 2 hétben.

A nemzetközis társaság nagyon várta már a szünetet, főleg azok, akik a tengerentúlról (értsd Ázsiából, Ausztráliából vagy Amerikából) jöttek hiszen számukra Európa "kicsi" és többnyire "olcsó", így gigantikus terveket kovácsoltak a szünetre. Ez a tipikus, nézzük meg Európát 2 hét alatt szindróma, így London, Párizs, Róma, Amszterdam és Barcelona sokak listáján szerepelt. Mi európaiak jóval kisebb tervekkel készültünk a szünetre, részben azért, mert minket nem hajt a tatár, részben pedig szűkösebb anyagi forrásaink miatt. Nickynek a holland srácnak, és Fredericonak a portugálnak nem nagyon volt terve, így társultunk, és elhatároztuk, hogy mi bizony Berlinbe megyünk. ehhez pont kapóra jött, hogy egy Dániában dolgozó német srác épp azon a pénteken indult haza, mikor mi is menni akartunk, így gyorsan lefoglatuk a szállást, összepakoltunk, és Április 4-án reggel 7-kor útnak indultunk.

A sofőrön kívül velünk utazott egy ausztrál srác is, aki jelenleg Oxfordban a matek tanszéken kutató, szóval nem semmi koponya lehetett. A vicces nemzetközi banda miután átlépte a Dán-Német határt rögtön egy rutin ellenőrzést fogott ki (A NATO 60. évfordulója miatt szigorítottak) ami csak azért volt necces, mert Nicky minden papírját otthon hagyta, szóval még az is benne volt a pakliban, hogy hazaküldik. Szerecsére ő szőke, kék szemű és nem Abdulnak hívják, így némi magyarázkodás és készpénz után kapott egy ideiglenes útlevelet, így folytattuk utunkat Berlnibe. (persze Nicky innentől kezdve megkapta a Terrorista becenevet, mikor pedig elővette az inzulin-injekciót a Drogos Holland is bekerült a gúnynevei közé)

Berlinben a szállásunk egy óriási partyhostelben volt, ahová jószerivel csak fiatalok foglalnak, ennek ellenére minden tiszta, rendezett, és barátságos. 8 ágyas szobában voltunk, hamarosan csatalkozott hozzánk 2 dán srác meg egy pár random arc, és végül valami szerencsés adminisztratív hiba miatt Romina a német lány is. Meglepően kedves volt, még sörözni is eljött velünk, és nem utolsósorban sokat dobott a szoba hangulatán, mikor minden előzetes bejelentés nélkül átöltözött a szoba közepén :P

Berlin gyönyörű. Én egy rideg, német fővárost vártam, ehelyett egy (Aarhushoz képest) majdnem mediterrán hangulató, napsütéses, barátságos, tágas és rendezett Berlint kaptunk. Az sem volt utolsó, hogy az árak meglepően alacsonak voltak, így kétszer is étteremben vacsoráztunk, esténként söröztünk, hajókáztunk, megnéztünk mindent, amit 3 nap alatt lehetséges. A TV-torony, aminek az üvegből készült mását kicsi koromban játéknak használtam, a Brandenburgi kapu a maga történelmi jelentőségével,a Reichstag, a Checkpoint Charlie, a Schloss Charlottenburg mind-mind elbűvölő volt. Különösen érdekes volt az esti séta az Unter den Lindenen, nézni a sok nagykövetséget, köztük a magyart is, ami igencsak központi helyen van, közel a Kapuhoz, így végre büszke lehettem kishazámra, és tovább nőtt bennem az elhatározás, hogy ha a sors is úgy akarja, diplomata lesz belőlem. :)

Berlint sokféleképpen lehet nézni. Van aki a 2.világháborús épületeket, nyomokat keresi, van akit a berlini fal története vonz, van akit a rengeteg múzem és kultúra. Mi a 2. csoportba tartoztunk, és tekintve, hogy idén van a fal leomlásának 20. évfodulója, a csapból is ez a téma folyik. Mi a legtöbb időt Kelet-Berlinben töltöttük, egyik este pedig találtunk egy bárt, ami tele volt régi szocialista relikviákkal, kellmes gyertyafényes félhomállyal, 60-as évek rock'n'rolljával és viszonylag olcsó italokkal. Azt hiszem nem is kellett több nekünk.

Hétfő reggel indultunk vissza Aarhusba, gyakorlatilag a hétvégét 5-6 óra alvással csináltuk végig, hogy minden beleférjen, amit csak meg akartunk nézni. Óriási élmény volt, meg is fogadtam, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy Berlin volt az úticél.

Ami azt illeti, az utóbbi 2 hétben nem voltam túlzottan aktív. Ez részben azzal magyarázható, hogy vizsgáztam, tanultam, vagy egyszerűen csak lusta voltam. De haladjunk szép sorjában.

Már régóta tartoztunk a francia lányoknak (akik 4-en vannak, és közülük 3 belga, dehát franciául beszélnek, így skatulyáztunk) egy varcsorával mivel még februárban voltunk náluk az ő meghívásukra. Elhatároztuk, hogy Cheese & Wine partyt csapunk, így elmentünk bevásárolni. Mivel nem lelkesedek annyira a büdös sajtokért, én inkább a borokat válogattam, míg Annick és Cory a kajára koncentrált. Vettek 4 féle sajtot meg rákot, meg különböző kis falatkákat, én meg persze bosszankodtam, mert minden olyan drága volt, és különben sem szeretem az ilyen kajákat. Hál Istennek az este kárpótolt mindenért, mert bár a sajtok iránt érzett vonzalmam cseppet sem nőtt, rájöttem, hogy a rákot igencsak szeretem, nomeg a társaság is nagyon jó volt. Vagy 7 vendégünk volt, szóval jó nagy asztal körül ültünk, és persze ment a szokásos trécselés, evés, nomeg a jófajta borok ivása. Mondanom sem kell, a hangulat egyre jobb lett, az idő pedig gyorsan elszaladt, így mikor a többieknek menniük kellett a busz miatt, mindenki fülig érő szájjal köszönt el a másiktól, és megállapodtunk, hogy lesz még ilyen este.

Másnap a szinttársakkal kajáltunk. Lazacos tészta volt a menü, ami szintén nagyon ízlett. Akkor tudtam meg, hogy a dinner club úgyanúgy megy, mint a takarítás, tehát minden héten más a felelős, és hamarosan mindkettőben rám kerül a sor. Se nagy szakács nem vagyok, se a takarítás nem az erősségem, szóval lesznek itt még kihívások :)

Eztán nekiültem tanulni, mert következett az első dán vizsgám. Mikor az ember meghallja, hogy 24 órás vizsga, amit otthonról kell megírni, rögtön arra gondol, hogy bármit használhat, összebeszélhet a többiekkel, és különben is 24 óra tök sok, tehát sima liba lesz a vizsga. Hát nem így történt. Csupán 5 kérdés volt, de 12 oldalnyi választ vártak el tőlünk, és a kérdések egyáltalán nem voltak egyszerűek. Reggel 9 helyett csak 11kor kezdtem neki (a kényelmes reggelit a Terminator-sorozat közben nem hagyhattam ki) és másnap reggel 7-kor fejeztem be. Nem lazsáltam, volt pár félórás kajaszünet, de különben keményen toltam. Baromira szar volt, higgyétek el. A vicces az,hogy 4-en voltunk fenn skypon, hogy hátha tudunk egymásnak segíteni, és én a reggel 7-es befejezésemmel a második leggyorsabb voltam a csapatban. Szóval nem is olyan jó ez a rendszer asszem. És persze, hogy ne menjen minden simán, a végeredményt pdf-be kellett feltölteni, de a konvertálásnál valami hiba volt, szóval kb 5 percig azt hittem, minden elszállt. No akkor öregedtem pár évet. Szerencsére rájöttem mi volt a gond, így reggel 8kor már mehettem is aludni.

Igaza van kedves Közgazdász kollégának, tényleg nem vittem túlzásba a blogolást az elmúlt időszakban, pedig gondolatban már 4-5 új bejegyzést is megírtam, és remélem ezek hamarosan írott formában is megjelennek.

A legutóbbi nagy kaland a múlt hétvégi Tours de Chambers volt. Ez kb annyit jelent, hogy mindenki kitalál valami témát, feldíszíti a szobáját, beöltözik, és vendégül látja a többieket. Persze a fő téma az ivás, és az alkohol minden mennyiségben, de azért illik némi keretet is adni az egésznek.

A nap reggel 8kor indult (Szombaton!!!) a közös Tavaszi nagytakarítással. Persze előbb a közös Tavasz nagy reggelizés zajlott le, amin végre lehetőségem volt igazi péksüteményt enni. (kiflit, zsömlét, nem azt a mélyhűtött bagettet vagy szeletelt kenyeret) Mókás, mikor 10 álmos ember körbeül egy nagy asztalt, és evés közben ébred fel a társaság. Ezután 2 csapatra váltunk szét és előre meghatározott checkpointok alapján kitakarítottuk a konyhát és a nappalait (csak szépen, szervezetten, ez kérem itt Dánia) Mondjuk így a meló is gyorsabb volt, nem is lustálkodott senki, mert csak akkor mehettünk el, mikor minden ki volt pipálva. Vicces volt, hogy pont a pusztítás előtt raktunk rendet, de remélem este senki sem koszolta össze az ablak külső oldalát vagy a radiátor hátulját, mert az bizony az én feladatom volt.

Este jött a szokásos nagy vacsi,  ami legnagyobb örömömre pizza volt, ráadásul rögtön 5 tepsivel, 5 különböző ízben. Persze ezek a bolond dánok semmi egészségtelent nem tudnak csak úgy magába enni, ezért volt hozzá görögsaláta is. Utána meg málnás desszert, szóval mondanom sem kell, mindenki degeszre ette magát. Kihúztuk az első szoba szorszámát, és 10-kor indult a balhé...

10 szoba, 10 téma, 10 féle feles meg legalább ennyiféle bor, sör, koktél várt ránk. Volt, ahol kvízkérdések voltak a leggagyibb dán együttesről, volt, ahol afrikai téma keretében Tequila sunrise-t kellett inni négercsókkal, a német lány szobájában dél-afrikai módra gin-tonicot ittunk és törzsi táncot táncoltunk virággal a kezünkben, volt ahol a szavannán állatokra vadásztunk, ami kb annyit jelnetett, hogy a Te állatodnak megfelelő alkoholt kellett meginni. (Én a medvét húztam, kaptam is valami medvés barna sört, amit alighogy letoltam, követett a Jungle Juice, ami valami vodkás koktél lehetett) Ez egyik legviccesebb Simon ötlete volt, akinek a szobája televan mindenféle sportszerekkel. Ő sorvesenyt talált ki nekünk, azzal a nehezítéssel, hogy mindkét csapatban 1-1 lány feladata volt, hogy az aktuális versenyzőt bokszkesztyűvel vagy saját erejével hátráltassa. Hát megmondom őszintén, nem egyszerű úgy megcsinálni 10 felülést, hogy egy dán Brünhilda püföli az arcod zöld bokszkesztyűvel, még jó, hogy nem feküdt rám :) Volt egy helyen pizsamaparty, ahol rumos kakaót ittunk, utána persze nem bírtuk végighallgatni a horrorsztorit, inkább nekiálltunk bunyózni a fiúkkal, hogy kié legyen az ágy. Amolyan king of the hillt kell elképzelni. Én is voltam king.. rövid ideig...

Én egész héte agyaltam, hogy mi legyen az én témám, végül 1986-ra és a Queenre esett a választásom. Teleplakátoltam a szobát az 1986-os történésekkel (Queen koncertek plakátjai, Csernobil, Challenger katasztrófa, és persze a legnagyobb: a születésem) És megvendégeltem a dánokat jófajta magyar pálinkával meg szalámival, és együtt énekeltük kedvenc queen dalaimat, és utána még a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt is megtanítottam nekik. Nagyon élvezték, ettek ittak, ordítottak, és még a nyelv is tetszett nekik.

A legmókásabb szoba a végére jutott. Ott Jacob papnak öltözve celebrált egy misét. Krisztus vére valami borzasztó vörös feles volt, a teste pedig a chips, de az orgonakoncert, a jelmez, és az ittas társaság hangulata fenomenális volt. Ekkor jelentek meg az itteni cserediákok, akik épp bulizni voltak aznap este, úgyhogy ők is csatlakoztak az misére. Olyannyira, hogy még esküvőt is tartottunk, nekem kellett elvenni az egyik lányt. Vicces volt, amolyan Las Vegasi styleban megeskedtünk, utána folytatódott a buli. A többiek limbóztak a partvissal, amit persze az itteni dán lány nyert meg, aki mellesleg a Királyi Balettiskola tagja :) Közben persze törtek a poharak, a tányérok, a végén a partvis is. Minden szoba nyitva volt, szólt a zene és páran azzal szórakoztak, hogy a jellegzetes dolgokat ellopkodták a szobákból, szóval még azt is vissza kellett szerezni. Fél 6kor estem be az ágyba, persze előtte még elmentem zuhanyozni, mert éreztem, hogy nem lesz ennek jó vége. A vicc az volt, hogy előtte még leszaladtam a mosógépekhez feliratkozni másnapra, hogy tudjak mosni, és ebből a többiek annyit láttak, hogy 1 törölközővel és 1 tusfürdővel eltűnök a szintről, így vasárnap mindenki kaján vigyorral csak annyit kérdezett, hogy: "Na, milyen volt a nászéjszaka?"

És hogy miért Tavaszi Szél? Ha valaki nem ismerné katt ide.

Tudom, mostanában nem vittem túlzásba az írást, de most jön a kárpótlás:

Azért sem voltam túl szószátyár az utóbbi időben, mert a környezetem is kicsit lenyugodott mostanában, így velem is kevesebb dolog történt. A hetek mindenkinek a sulibajárást, az esti főzést, és a laza pihenést (esetleg tanulást) jelentik, és közben persze mindenki lázasan tervezi a hétvégéjét. Nekem délutánonként/esténként vannak óráim, így reggel lehet jó sokáig aludni, utána irány a konditerem, és végül az óra. Bár nincs annyi dolgom itt, mint otthon, a fizikai és a szellemi "edzés" kellemesen fáradtá tesz estére. Kezdek megtanulni alapvető ételeket főzni, így este a többiekkel megszálljuk a konyhát, és ki-ki vacsorát készít. Van azért ennek egy feelingje, főleg, mikor a dánok gyertyát gyújtanak, és megindul a beszélgetés, hogy kivel mi volt aznap. Kellemes.

A mostani hétvége elég mozgalmas volt. Szombaton délben elmentük az Occupations Múzeumba, ami Dánia német megszállásának állít emléket. Egy holland srác és persze jómagam voltunk az ötletgazdák, de meglepetésünkre még lányok is csatlakoztak hozzánk, és végül vagy 10-en váltottunk belépőjegyet. A múzem nagyon tetszett. Abban az épületben van, ahol régen a Gestapo működött, és tele van korabeli tárgyakkal: élelmiszerjegyek, képeslapok, tárgyak, bútorok, újságok, egyenruhák, sisakok, és ami a legjobb: fegyverek. Egy egész falnyi :) Gondolhatjátok, hogy hogy elvoltam. (komolyan volt ott minden: legalább 5 féle kar98 Mauser, MP 40 Schmeisser, MP44 Sturmgewehr (!!!), Sten, Browning, pisztolyok...) 2 órán keresztül olvasgattunk, mászkáltunk, nézegettünk. Mindenki tök jól elvolt, sokat tanultunk.

Ezután átmentük a várostörténeti múzeumba (mivel a belépőnkkel ez ingyen járt) ahol Aarhus modern történetéről lehetett elég sokat megtudni. Nekem legjobban a hajógyár nagy makettjei tetszettek. Vicces volt, hogy kb senkit sem érdekelt, hogy ott vagyunk, mert épp valami nőegylet tartott ott kötőklubot, szóval volt ott vagy 30, 40+ nő, akik kávézgattak, és mindeki valamit gyártott az unokáknak :) Vicces volt, így szórakoznak a dán nők egy esős szombat délután.

Este házi csocsóbajnokságot rendeztünk, amiben a vicc az volt, hogy úgy alakítottuk a csapatokat, hogy mindegyikben volt 1 olyan aki valmelyest konyított a játékhoz, illetve egy olyan, aki nem annyira. (ha én ez előbbi voltam, akkor képzelhetitek, milyen volt a bénább :P) Ennek ellenére tök jól szórakoztunk, szólt a zene, fogyott a sör, jó volt a társaság (a sörrel arányosan egyenlítődtek ki a különbségek a csapatok között) Végül 3. helyen zártunk Sebastiannal, ami szerintem szép eredmény, meg is ünnepeltük iziben.

Vasárnap esőre ébredtem, de meg volt beszélve Kalandorlánnyal, hogy elugrunk Randersbe kirándulni. A vasút megint óramű pontossággal működött, lehetne róla példát venni (khm.. véletlenül tudok is egy társaságot, amire ráférne némi fejlődés) Délre érkeztünk meg, és rögtön konstatáltuk, hogy vasárnap talán nem a legjobb időpont várost nézni, mivel minden be volt zárva. (a dánok ezzel nagyon szigorúak) Végül beültünk egy kávézóba, ahol csak sört meg üdítőt lehetett kapni, és tele volt 30, 50+ dán fickóval. Hát igen,, így szórakoznak a dán apukák/papák vasárnap délután. Kicsit furcsán néztek ránk, de legalább le tudtunk ülni valahová, és jól átbeszéltük a dolgainkat. Közben kisütött a nap is, és így a város is szimpatikusabb lett, Sétáltunk még egy kicsit, majd vonatra ültünk, és hazajöttünk. Jól éreztem magam, a végén már tök jókat röhögtünk, megérte elmenni.

Ja igen, hazafelé a vonatról láttam vagy 5 nyulat a mezőn, és mikor a többieknek elmeséltem, nem hittek nekem. Erre tegnap amikor mentem suliba, a parkolóban megláttam egy másik tapsifülest (a városban...) és gyorsan lefényképeztem a telefonommal, hogy ne gondolják, hogy képzelődöm. Ezek követnek engem....

Van egy ünnepünk, amit úgy érzem kissé elhanyagolunk, pedig nem kellene, hisz ha a Halloween egyre népszerűbb, akkor miért nem öltözünk be farsangkor is, elvégre az a sajátunk. Nem így a dánok... Ők festelavn-nak nevezik a bulit, és itt igen nagy hagyománya van a dolognak. (régen egy fekete macskát tettek egy hordóba, és addig püfölték kívülről a hordót, amíg a macsek meg nem döglött, ezzel jelképezve a gonosz elűzését... Hát igen, a dánok nem a finomkodásról híresek) Igaz hivatalosan hétfőn volt az ünnep, de az elmúlt 1 hétben mindennap szerveztek valahol bulit. Tegnapra esett az itteni kolibuli, amit a szomszéd épület egyik szintje szervezett, mi pedig meghívtuk az összes cserediákot, szóval nagy buli ígérkezett.

Péntek délután Coryval nyakunkba vettük a várost jelmezt keresve. Mivel nem nagyon volt ötletünk, elmentünk a közeli jelmezboltba, ami persze istentelen drága, de legalább némi ötletet merítettünk. Cory Robin Hood akart lenni, én pedig Kalóz vagy Kapitány, így elindultunk a közeli használtruha-boltba valami olcsó ruhát keresni. Van itt egy bolt, ami tényleg olyan, mint a 80-as évek egyik kis boltja Magyarországon, furcsa ruhaszaggal, régi könyvekkel, öreg néni eladóval. Mint kéőbb kiderült ez a bolt amolyan bolhapiac (remélem csak képletesen...) ahová a dánok az elnyűtt dolgaikat viszik, a néni eladja és a pénz jótékonyságra megy. Ez némileg kompenzálta a tényt, hogy az árak még így is magasak voltak, mert így legelább a lelkünket megnyugtattuk. Cory egy zöld gyerekpólót és egy női kosztümnadrágot vett, mert csak ez volt zöldben (így legalább egész este volt min röhögni) én pedig egy fodros inget, mert akkor még kalóz akartam lenni. Ezután visszamentünk a jelmezboltba, és megvettük a fejfedőket (mivel a kalóz mind kicsi volt, kapitánykalapot vettem végül)

Estére beöltöztünk, és a köteező "melegítés" után 11-re lementünk a buliba. Hihetetlen volt a forgatag. Majd' mindenki beöltözött, és tök jó ötletek voltak. Rafaello a Teknőc, Hupikék törpikék, Joker, Piroska, Hawaii lány, Cowboylány, Boci, Agent Smith, északi-tengeri halász (abban a narancssárga gumi overállban), apáca, Caesar, Ovis lány, Tündérek, Királylányok, Superman, Drinking Champion, Kalóz, Matróz, és persze Robin Hood és Captain Jack. Jelmezek, jó hangulat, olcsó italok, jó zene... mi mást mondhatnék. 5kor estem be az ágyamba.

Ezt a hetet leginkább a szülinapokkal jellemezném. Hogyhogy nem, úgy alakult, hogy a szintemen is volt szülinapi buli a héten, meg utána még következett két ráadás. De kezdjük az elején.

Szombaton ünnepeltük az egyik itteni dán srác szülinapját. A szinten a többiek már korábban elkezdték összeszedni a pénzt ajándékra, és a vacsora is szervezésnek idult. Estére mindenki kiöltözött, és a vacsora is meglepően finom lett, gyrost ettünk, őgy, hogy minden külön tányéron volt, és magunknak állítottuk össze, mi kell, és mi nem. (természetesen a kukorica és a tojás ezúttal sem került az én pitámba) Kaja tuán kementük a bárba, ahol is kiderült, hogy nem is egy, hanem rögtön 3 srácnak van szülinapja, ráadásul mindnek a 25. szóval vandég is, alkohol is, és jó hangulat is volt bőven. Olyannyira, hogy a sör ingyen volt, és volt vagy 4 féle feles az itallapon, amiről még sose hallottam, szóval egyenként kipróbáltam mindet, és hát alkoholt azt biztos tartalmaztak. (a kedvencem a fisk volt, ami olyan ízű, mint a Fisherman's friend mentolos cukorka)

Szóval minden volt, mi szem-szájnak ingere, csak cserediák nem. (Coryék elutaztak Hamburgba) Így aztán angolul, dánul próbálkozva beszélgettem az emberekkel, de végül is a közös nevező a SKoL volt, ami itt annyit jelent egészségedre... Azért sikerült megismernem sok érdekes embert, a legfuribb egy lány volt, Mia, aki a seregben szolgál, mert miután megszerezte a Bsc-jét pszichológiából, úgy döntött, hogy az Afganisztánból és Irakból hazatérő dánokkal foglalkozni kell, így bevonult, és majd ott csinálja meg a masterét, és katonai pszichológus lesz. Le a kalappal, és pont ez kifejezi a dán mentalitást, hogy igen, a fiúknak szüksége van rám, hát akkor én az leszek. Ez sokkal értelmesebb megnyiévánulása a hazaszeretetnek, mint zászlót lobogtatni.

A kicsit fejfájós vasárnap után, hétfőn az egyik francia lánynak, Duoniának volt szülinapja, így olasz étterembe mentünk. Este 8 után érkeztünk, elfoglaltunk vagy 3 összetolt asztalt, és urasan megvacsoráztunk. (Én már ideérkezésem óta fenem a fogam egy olasz pizzára, úgyhogy részben ezért is mentem el) Pechemre mellém került Elizabeth, aki ausztrál, és azt érdemes tudni róla, hogy 20 percen keresztül egyhuzamban képes magáról mesélni, és utána is csak annyira áll le, hogy egyen egy falatot, vagy igyon egy korty vizet. Így mivel nem sok sokszor sikerült szóhóz jutnom, próbáltam érdeklődő tekintettel figyelni az előadását, aztán mikor ez nem sikerült, bekapcsolódtam más beszélgetésbe. A pizza egyébként nem volt olyan jó, mint gondoltam, de a hangulat azért összességében kárpótolt. Azt pedig különösen jó volt látni, hogy itt a dánok gyakran járnak vacsorázni és a gyertyafénnyel illetve a többi társaság morajával együtt a hangulatos étterem még kellemesebb lett.

Kedden újabb szülinap várt ránk, újabb francia lányé (najó az előző belga volt, de ők is franciául beszélnek) A legnehezebb az volt, mikor ismét frappáns idézetet kellett írni az üdvözlőkártyára, így törhettem a fejem, hogy ne kelljen azt írnom, mint legutóbb. A menü mirelitpizza volt, és még jó, hogy félreértettem az üzenetet és visszakérdeztem, hogy tényleg palacsinta lesz-e, mert így Delphine a kedvemért sütött palacsintát is, ami a pizza után után fenséges volt. Nesze neked Norbi...

Ha valami nem úgy megy az életemben, ahogy szeretném, vagy, ha reggel arra ébredek, hogy igazából nincs is kedvem felkelni, mert szebbeket álmodok, mint ami rám vár aznap, az annak a jele, hogy itt az ideje változtani bizonyos dolgokon. Ilyenkor én általában megkeresem a legközelebbi konditermet, és jól lefárasztom magam. Ez után mindig kicsit jobb a közérzetem, így ehhez a jól bevált recepthez nyúltam ezen a héten is.

A suli konditerme egész jól felszerelt a légkör pedig nagyon baráti. A falakon olyan poszterek vannak, mint Barney Stinson irodájában és a zene is nagyon jó. Az már csak hab a tortán, hogy minden nap, amikor ott voltam, lejött egy-két lány is, és a dánok amúgyis igen sportosak (mivel mindenhová biciklivel járnak, egészségesen étkeznek..stb.) szóval férfiakat megszégyenítő erőbedobással dolgoztak. (meg hárították a srácok folyamatos udvarlását) Mivel én nem beszélek dánul, csak a reakciókat tudtam megfigyelni, de az is mosolyt csalt az arcomra. A kemény edzések végén pedig le lehet ülni és olvasgatni a Men's Health és egyéb magazinokat.

Apropó férfimagazinok: mindig mosolygunk a lányokon, hogy mennyire odavannak Johnny Depp-ért vagy egyéb sztárokért, de pont most jöttem rá, hogy nekünk férfiaknak is vannak ilyenjeink, még ha nem is olyan durván, mint a csajoknak. Ott van pl Matthew Fox (Jack a Lostból) vagy Jason Statham, aki brutálisan ki van gyúrva. Nem azt mondom, hogy lelkesedünk értük, de szívesen nézek bele egy újságba, aminek ők vannak a címlapján, mert tetszik, amit elértek, vagy tudomisén.

Így egész héten durva izomlázam volt, péntekre már egészen elfáradtam, de legalább az az érzés elszállt, hogy lusta dög vagyok, és remélem nem is jön vissza. (apropó: a lustaság egyike a hét fő bűnnek, szóval jó lenne leszokni róla, ha jó helyre akarok kerülni, miután elhagyom az Életet)

ui: Hamletnek pedig nagyon Boldog Születésnapot kívánok! Ma inni fogok az egészségedre... (egy párat... :P)

ui2: Ha valaki nem tudnák ki az a Barney, annak ajánlom figyelmébe a How I met your Mother című kiváló sorozatot. A képek pedig ilyenek:

Részben már korábbi elhatározásra, részben Közgazdász Úr nyomására ismét írok. Ám ezúttal szeretném, ha Ti is részt vennétek az alkotó munkában.

Szóval: Ma pontosan 1 hónapja hagytam el Magyarisztánt és érkeztem meg ide Dánföldre. Az én kalandjaimat többé-kevésbé követhetitek itt a blogon, ám én nem sokat tudok rólatok (Igen, lehet azért, mert lusta vagyok e-mailezni) Ezért is kérem, hogy tessék ehhez a bejegyzéshez kommenteket írni, és elmesélni, kivel mi történt az utóbbi időben.

Sokat gondolkodtam,hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert nem akartam túl "szentimentális" lenni, és főképp nem akarok megsérteni bárkit is. De mégis a blog részben napló is, és akik olvassák, mind jó barátaim, ígyhát előbb-utóbb úgyis elmondtam volna nekik.

Szóval az történt, hogy egy csodálatos, majd' 1,5 éves történet lezárult szombaton. Igen, pont Valentin nap... Valószínűleg Cupidó túlságosan elfoglalt volt aznap, és elfelejtett célba venni minket. Még az elején elhatároztam, hogy ha egyszer vége lesz, igyekszem majd nem szomorkodni, hanem inkább annak örülni, ami megtörtént. Nem könnyű, de az biztos, hogy ha tehetném sem csinálnám vissza, mert ez az időszak kétségtelenül a legszebb volt az életemben.

A lényeg az, hogy mindkettőnknek fel kell dolgoznia, a helyzetet, és bízom benne, hogy a sok szép emlék, a szeretet, a tisztelet, amit most egy kis dobozkába teszek, mindig örömet fog okozni, ha kinyitom.

Ma este travel night volt a suliban, ami annyit tesz, hogy elmondták nekünk, hogy milyen lehetőségeink vannak utazni innen Aarhusból, és hogy merre érdemes menni, hogy olcsóbb, meg ilyesmi. Hát.. kaptam pár nagyon jó öteltet, meg egy kisebbfajta szívrohamot is a dánok által olcsónak tartott árakon. Ígyhát még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam, a ma estére tervezett programomba, a munkakeresésbe.

Mivel mostmár van dán mobilszámom és jópár kinyomtatott önéletrajzom, úgy gondoltam itt az ideje meghódítani a dán gasztronómia világát fantasztikus mosogatási képességemmel. Mivel ezek az arcok nem nagyon szeretnek e-mailt írni, azt a tippet kaptam, hogy inkább személyesen próbálkozzak.

Azt hiszem így munkát keresni olyan, mint lányokat leszólítani. Teljesen be vagy ijedve, hogy mit fognak majd szólni, valójában azon jár az agyad, hogy miért nem lehet ezt e-mailben intézni (gondolok itt azokra a Don Juanokra, akik iwiwen ismerkednek) és kissé be is vagy parázva. Azt hiszem a közös tényező a bizonytalanság, amit ugye minden ember igyekszik elkerülni, minimalizálni, de amíg nem probálkozol, nem tudod mi történhet.

Szóval eleinte félénken, majd egyre bátrabban sétáltam be puccos éttermekbe, pár vendég furcsálló tekintetétől kísérve, és ajánlottam föl szolgálataimat. Volt, ahol kedvesen elutasítottak, volt ahol elkérték az önéletrajzom, és volt ahol örültek nekem, és azt mondták, lehet felhívnak (ebből volt persze a legkevesebb). És igen, tényleg olyan, mint a csajozás... a végére egyre jobban ment, már elkezdtem csiszolni a szövegemen is, többet mosolyogtam, és lehet, hogy egy-két pincérlány csak azért tette el az önéletrajzom, mert szépen mosolyogtam, de mégis azt vettem észre, hogy kezdem élvezi a dolgot...

Szóval korántsem biztos, hogy révbe érnek a dolgok, lehet, hogy mennem kell még jópár ilyen kört, mire munkát kapok, de bízom benne, hogy egyre könnyebb lesz, és egyre jobb benyomást tudok tenni az emberekre. Így hát csak annyit tudok üzenni félénk barátaimnak, akik nem merik megszólítani a nekik tetsző lányokat, hogy igenis tessék megpróbálni, hátha a végén még kaptok egy telefonhívást valamelyiktől. Én is erre várok, csak remélem a hívó fél egy étterem főnöke lesz :)

Végre elértem, hogy a blogom real-time legyen. Az utóbbi hetekben lusta dög voltam, az e-mailekre sem nagyon válaszoltam, gondoltam majd, ha megírom a blogot, akkor itt mindent elolvashattok. Ma összesen kb 4 órát gépeltem, hogy eljussak ide, baromira örülök, hogy sikerült, és borzasztóan éhes vagyok. Szóval írok egy rövid használati útmutatót, aztán lépek kajálni, és a dán kurzusra.

Tudom, hogy a blog most még egy óriási Wall of Text, és, hogy baromira nincs kedvetek visszaolvasni az elejére, mert soknak tűnik. A ti dolgotok, de szerintem érdemes. Nektek is utól kell érni ezt a bejegyzést, utána úgyis csak ritkábban írok, szóval nem lesz annyira megterhelő. Kommentelni lehet, sőt kötelező, mert akár itt is beszélhetnénk, hogy kivel mi van. Off topicolni is lehet, írjatok, ami jól esik, tök kíváncsi vagyok, mi folyik ott Gyöngyösön... izé Budapesten, Szolnokon, Törökszentmiklóson, Kecskeméten, Debrecenben...

Amúgy a blog eléggé olyan, mint a személyiségem. Sokáig nem készült el, egy délután alatt csaptam össze nagyrészét, bőbeszédű, néha unalmas, néha "szentimentális" de azért jóindulatú, és azért van, hogy olvassátok!

Jó Szórakozást!

Petz

feb 8

Ha a pékek az ujjukkal 20 féle lisztet tudnak megkülömböztetni, vagy, ha az eszkimóknak 20 különböző szavuk van a hóra, és annak állagára, akkor szerintem a dánoknak is van vagy 20 szavuk a szürkére. Komolyan mondom, 3 hét alatt, mióta itt vagyok, kb 2x1 órát sütött itt a nap. Eléggé lehúzó, mit ne mondjak...

Aztán megtörtént a csoda... Vasárnap valami furára ébredtem az előző este hepajról. Sütött kinn a nap. Oké, visszacsuktam a szemem..  Mi?? Süt a nap? Rögtön kipattantam az ágyból, és tényleg... tényleg sütött, alig volt felhő az égen... Hát, nagyon boldog voltam. Ezt otthon kevésbé értékelitek, tudom, de nekem ez nagyon sokat jelentett.

Össze is gyűltünk délután páran és megindultunk a parton egy laza sétára. Útközben persze megint beborult picit, utána elkezdett szakadni a hó, de közben kisütött a nap. Há ilyet sem láttam még... Napsütés ezerrel, közben óriási pelyhekben hullt a hó (persze rögtön el is olvadt, de nem baj) mi pedig ott sétáltunk a parton, kagylót gyűjtöttünk, nézegettük a távolban úszó nagy hajókat. Csináltam pár fényképet, remélem visszaadja az élményt valamennyire.

Szombaton (feb 7-én) megint a felső szint volt a legaktívabb. Kocsmatúrát rendeztek, szigorú szabályokkal. Elindultunk a kollégiumból, a cél a belváros volt, és minden útbaeső kocsmában egy sör volt a minimum. Nem tudom, milyen az igazi angol Pub-kultúra, de hogy a dánok sem panaszkodhatnak, az biztos. A kiskocsmákban fiataltól öregig mindenki iszogat, és beszélgetnek, ha pedig beszédül egy hangos, fiatalal társaság (mi, több mint 10-en voltunk, és egyre hangosabbak) akkor inkább odajönnek hozzánk, és kíváncsiak, mi járatban vagyunk. Az ilyen hangulatos kocsmákban kis dobozkék vannak a falon, számokkal vagy nevekkel ellátva, amolyan perselyek. Ide a törzsvendégek dobálhatnák be az aprójukat, és év végén kinyitják nekik, és a felgyülemlett pénzt elisszák. Na, képzelhetitek mi történik akkor... A másik helyen meg lottózni lehet különféle díjakért. A lottóból befolyt összeg, és a tagsági díj (igen, tag is lehet az ember, ha akar) komoly summa, amiből évente egyszer-kétszer a tagok elmennek kirándulni, vagy valami programot szerveznek nekik. Ez mind szuper ötlet, miért nincs ilyen otthon?

Szóval.. ha jól emlékszem 9 helyre jutottunk el. A következők történtek:

egyik helyen...

.... a csapos az egész csapatnak ingyen felest hozott, és ő maga is ivott velünk

....egy részeg fickó elkérte az egyik srác csokornyakkendőjét, és tökéletesen megkötötte azt, majd visszaagta a srácnak, valamit monddott dánul, utána örök cimborák lettek.

.... egy nő odajött hozzánk, hogy mit ünneplünk, mert úgy tűnünk, mintha legénybúcsú lenne ( hát igen, 1 lány volt össz-vissz és 10+ fiú) Be is adtuk neki, hogy tényleg megnősül az egyik srác, hát több se kellett a nőnek, rögtön rászállt a srácra és ölelgette meg táncolni akart vele, meg jótanácsokkal látta el (a nő kb 50 éves volt, és részeg) Mi pedig jót nevettünk.

.... találkozunk Gunnarral, aki vagy 80 éves, és zöld papírból békákal origamizott nekünk. Mi pedig mint a gyerekek, elkeztünk játszani velük. Hát igen.. az alkohol, mire nem képes.

Végül eljutottunk a Heidi's be, ami egy bazi nagy kocsma, igen dára, de a hangulat óriási. Az alkalmazottak, mind ilyen német tehenészlánynak vanna öltözve, folyik a sör mindenfelé, lehet az asztalon téncolni, és kicsit középkori taverna jellege van a helynek. (Minden fából van, hosszú asztalok, félhomály) Jókis hely, bár a hangos pop-zene, annyira nem illik oda, dehát épp ezért ilyen népszerű a hely.

5kor estem haza, előtte ettem egy Shawarmát, ami az itteni Gyros, de annyira nem finom, viszon legalább az ember nem lesz másnapos.

Ja igen: az este jelmondata, azt hiszem érdemes megjegyezni: I öllets rige er vi alle lige, avagy: In the kingdom of beer, we're all equal. Milyen igaz...

note: feb 2- feb 7

Ez volt az első igazi hetem, minden órám elkezdődött már. Hétfőn beindult a dán kurzus, és bár a nyelv elég nehéz, de a jó csapat és a tanár mentalitása mindenért kárpótol. (itt a tanárokkal simán lehet vitatkozni, és a diákok általában a keresztnevükön szólítják a tanárokat. Sokkal közvetlenebb a viszony... Azért megnézném, ahogy valaki "lejózsizza" Róth J.-t vagy "lejanizza" Szász J.-t, Mészáros Tamásról nem is beszélve)

Minden nap van órám, sajna hétfőn és pénteken elég korán, amire egyelőre nem akaródzik bemennem, de hátha, ha javul az idő, én is könnyebben kelek fel. Van India-China órám, ahol a tanár egy habókos professzor, akinek saját blogja van, és meglepően sajátos szemlélettel adja elő a témát. Szereti a törit, és feltűnt neki, hogy én is, szóval egyből megkedvelt. Csütörtökön volt E-business órám, ami itthon elég lightnak tűnik, de itt komolyan foglalkoznak vele, és az előadó szabályos vitákat rendez egy-egy téma körül. Amúgy itt én még előadáson nem voltam, mert itt, ami előadás, az is valójában szemináriumnak felel meg otthon, mert max 50-en vagyunk és a tanár kérdez. (Ezért kellene olvasni azt a bazi sok cikket,amit feladnak óráról órára)

Szerda este Gofrizás volt a szinten, mi a feltétet csináltuk az egyik sráccal, ami tulajdonképpen fagyott gyömölcsök cukorral való összeturmixolását jelentette. Ez olyan jól ment, hogy véletlen a fakanál egy részét is beleturmixoltuk a szószba, így evés közben kis fadarabok jelentek meg mindenki tányérja szélén.

Csütörtökön Viking múzeumben voltunk, ami valójában várostörténeti múzeum, és egy bank alagsorában van. Kicsi is, sárga is de legalább a mienk, mondanák itt, én pedig azt mondom, hogy nem baj, ennyi infó épp elég, és legalább belépő sincs. Csináltam egy rakás fényképet a rúnakőről és az északi Istenek leírásáról, meg a kis makettekről, szóval Mogorva úr házifeladatának egy részét már teljesítettem. Majd küldök képeket is neki, hátha van valami, ami még számára is újdonság.

Péntek este csendes volt, mert szombatra kocsmatúra volt betervezve.

note: feb 1.

Superbowl! Avagy az amerikai foci kupadöntője. Bár egy óceán választott el minket a helyszíntől, itt Dániában igenis készültek erre a Népünnepélyre. Így tettek a srácok az emeleten (ott több srác van, szóval ott jó sörözni meg meccset nézni, itt lenn pedig több lány van, velük jó kajálni, vagy lazán dumálni) Mivel itteni idő szerint éjjel fél 1kor kezdődött a game. Előtte igazi amcsi módon brutál kajálás volt a program. Roethlis-Burger volt a menü, ami a döntőt játszó Pittsburgh Steelers egyik játékosának Roethlisberger-nek a kedvence.

A következőképpen néz ki: óriási zsömlében egy vastag szelet marhahús (kb 3x olyan vastag mint a mekiben, a zsömle is kb 3x akkora) tetejére olvasztott cheddar sajttal összekevert hagyma,majd erre vastagon rátotta, majd pár szelet sült bacon és végül ketchup, a tetjére pedig a zsömle másik fele. Mindehhez persze cola dukál. Na... mondanom sem kell, úgy teleettük magunkat, hogy mire elkezdődött a game, már csak feküldni bírtunk a kanapén és nyöszörgtünk, de a meccsi így is nagyon jó volt. Miután Annick elmagyarázta a szabályokat nekem kis tudatlannak, utána már élveztem az egészet. Végül a Pittsburgh Steelers nyert, és persze Roethlisbergernek ebben is fontos szerepe volt. (és abban, hogy utána hétfőn semmit nem ettem estig, mivel annyira óriási volt a burger)

Szóval rájöttem, hogy az amerikai foci egész jó dolog, kár, hogy most augusztusig nem játszanak. Kellemes hétvége volt, azt hiszem a kedvem is egyre jobb, és elhatároztam, hogy megpróbálkozom a lehetetlennel, és élvezni fogom az óráimat.

note: jan: 30-31.

Péntekre közös szintvacsi volt tervezve itt a koliban, utána pedig Mexikói party. Mindezekhez előbb egy pár szót a koliról:

Az itteni rendszer eléggé már, mint az otthoni. Itt tényleg az a cél, hogy a diák otthon érezze magát mind a suliban, mind a kollégiumban. Ígyhát van itt egy óriási közös konyha minden szinten plusz egy community room (közös helység) Ezek a következőképpen néznek ki:

konyha: fullosan felszerelt, 2-3 emberre jut egy nagy hűtő, tányérok, evőeszközök, fűszerek, olaj... minden közös. Cserébe havonta 40 DKK-t be kell fizetni a pénztárosnak, aki megveszi a mosogatószert, a közös cuccokat, hagymát meg ilyeneket. Mindenki elmosogat maga után, rögtön, mikor befejezte a kajálást. Minden héten 1 ember végignyalja az egész konyhát és közös helységet, ami minimum 3 óra, de után csillog-villog minden. Ebben nekem is részt kell majd vennem, ha rám kerül a sor.

community room: étkező és nappali egyben. Nagy asztal, kanapék, tévé, X-box, dvd-lejátszó, rengeteg társas és eredeti Dvdk, gyertyák mindenütt, és itt szinte mindig van valaki, ha dumálni akarsz. Az egész szintnek van egy felelőse, és a tagok rendszeresen összegyűlnek, megbeszélik az aktuális témákat. A konyhapénzből, az általuk szervezett buli bevételeiből, pályázatokból befolyt összegekből maguk gazdálkodnak, ebből veszik a játékokat és filmeket, nomeg csinosítgatják a lenti bárt.

bár: hát igen, ilyen is van odalenn, olyan, mint az Africafé a Kinizsiben, de ez csak havonta 2-szer a bulikra nyit ki, de amúgy bármikor lehet használni a helységet. Van itt ingyenes csocsó asztal, kandalló (ami eléggé füstöl, szóval tavaszig nem használjuk), kanapék, és elvileg egy Flatron TV is, amit most épp elloptak, de hamarosan pótolja a kollégium.

Szóval: péntekre az egyik csaj főzött nekünk vacsit. Itt ez úgy megy, hogy feliratkozol, valaki főz, utána a végén szétdobjátok a költségeket. Good Idea! Sajna az egyik vegetáriánus csaj főzőtt, a menü pedig Spenótos-lazacos lasagne volt, salátával, de gondoltam itt az ideje megszüntetni a zöldségrasszizmusomat, szóval megettem az adagom. (azért olyan finom nem volt...) De legalább lassanként elkeztünk haverkodni a dánokkal, és nem éhgyomorra indult be a Mexican party.

Mexican Party: Na ez nem volt semmi. Lenn a bárban a felettünk lévő szint tagjai feldíszítették a helyet, beöltöztek mexikóiaknak, mindenkin ott volt a sombrero, és persze folyt a tequila, corona, a koktélok és a különféle sörök. Mi meghívtuk az összes cserediákot a Facebookon, nagyon sokan el is jöttek, jó buli volt. Én inkább Cowboynak öltöztem, Cory pedig Mexikói volt, csináltunk is pár jó képet. 4 körül kerültem ágyba, a bár baráti árainak köszönhetően kissé illumináltan.

Reggel (fél 1-kor) újra zenére ébredtem, mivel a többiek nekiláttak takarítani. Óriási dzsuva volt, ők pedig még totál részegek voltak, meg közben is ittak, de a végére minden csillogott-villogott. (Le a kalappal, izé... sombreroval előttük) Szombat vicces volt, mindenki totál másnaposan feküldt a tv előtt a nappaliban, így estére mi is csak laza tárasozást választottunk. Monopolyztunk 2fős csapatokban, és a mi csapatunk nyert (egy dán srác és én) No igen... csak rámragadt valami a Corvinuson az évek során.

És: Jan 31. Happy Birthday Csabi!

note: jan 26-feb 1.

Ez a hét elég nehéz volt. Kezdve azzal, hogy végig baromira beteg voltam, azok az óráim amik elindultak borzastó unalmasak (végig Mikroökonómia 1-2 a téma, nome Makro: Izoquant görbék, TLH görbe, hasznosság, Solow-modell, Balassa-Samuelson tétel, Leontief-paradoxon... pfujj) és az idő is esős és szürke volt. Legszívesebben fel sem keltem volna reggelenként, úgysem lehetett megállapítani, hogy reggel 8 vagy délután 2 óra van-e. Szóval nem volt épp túl sok okom örülni, hiányzott Pest és Szolnok. De ahogy minden más, ez is elmúlik egyszer, péntekre Mexikói party volt tervezve, amit a koliban a felettünk lévő szint szervezett.

jan 24

Az első igazi hétvégét már nagyon vártam. Annak ellenére, hogy csak 5 órát aludtam szombatra virradóra, 10kor kimásztam az ágyból, mivel 11-re átjött Kalandorlány Hadstenből. Az egész apropója az aarhusi magyar találkozó volt, de Őt inkább a vásárlás, engem pedig inkább Ő érdekelt.

Mindketten nagyon örültünk, mikor először megláttuk egymást a vasútállomáson, mert legalább 2 hete nem láttuk egymást. Megsimerkedtem a barátnőivel, akik 90%-ban magyarok, utána elindultunk szétnézni a városban. Őket elsősorban a 70%-os karácsony utáni leárazás kötötte le, de így is sikerült beszélgetünk.

2-re egy nagyon puccos kávézóba mentünk, mert a főszervező ide hívott minket. Meglepődtem, hogy legalább 40-en eljöttek szerte Dániából, és mindenki mesélt pár szót magáról. Persze ez túl sok ember íg elsőre, de próbáltam megjegyezni az itteni diákok arcát és nevét, mert jó lenne közös programokat csinálni, ha épp ráérünk. (Legtöbbjükkel azóta már összefutottam az egyetemen)

Az estét és a következő napot kettesben töltöttük Kalandorlánnyal, és mindketten nagyon jól éreztük magunkat. Elmentünk a tengerpartra sétálni, közösen főzünk, mostunk, és persze nagyokat beszélgettünk. Az egészben csak ké dolog volt a rossz: amikor el kellett mennie vasárnap, és az, hogy én végig lázas voltam, mert előző héten sikerült tüdőgyulladást kapnom.

Mindent egybevetve szép hétvége volt, jöhetett az első "igazi" hét.

Note: jan 22.

Péntekre sportnap volt betervezve. 11kor indultunk a suliból egy külvárosi sportcentrumba. Megkaptunk egy bazi nagy fűtetlen tornatermet, és mire a tutorok berendezték a helyszíneket, alaposan átfáztunk (tornagatya, rövidujjú kombó...) A "sport" itt csupa vicces játékot jelentett. Volt talicskázás, amiben nekem kellett vinnem/tolnom a legnagyobb darab srácot a csoportból (Sviat-ot, persze, hogy Ukrán a srác, és nyaranta szenet lapátol, hogy pénzt keressen) és bár párszor elestünk, annyira akartunk nyerni, hogy végül összejött Volt még kiütőzés, valami gusztustalan gumicukorevő verseny (kéz használata nélkül), olyan játék, hogy a lábad között lévő üveg szájába kellett bejátszanod egy a derekadra kötött zsinórón lógó ceruzát, és persze olyan foci, hogy a szemedre két műanyag-poharat kellett tenni, aminek a végei ki voltak végva. Szóval láttál, csak az volt a baj, hogy nem előre, hanem oldalra. Hiába volt előtted a labda, semmit nem láttál, és gyakran megesett, hogy 3-an rohantak rá a labdára, összeütköztek, a labda pedig egy centit sem mozdult. Kívülről igen szóakoztató, belülről piszok nehéz volt.

Ami nagyon tetszett az egészben, hogy sosem a győzelem volt a cél, hanem a játék maga. Mindig az ment, akinek kedve volt, nem csináltunk megabrutál fiúcsapatot a kiütőhöz, tényleg az vett részt, akinek épp kedve volt. (gondolhatjátok, hogy van némi különbség egy hong-kongi és egy izlandi csaj fizikuma között) A többiek pedig szurkoltak.

A végén legnagyobb meglepetésünkre megnyertük az egész hetes hajcihőt, a sportnapon és a kvízben nyújtott teljesítményünkért. Gondolhatjátok mennyire meg voltunk lepődve, mivel semmi extrát nem nyújtottunk, csak egyszerűen élveztük a játékot. Kaptunk pólót, és estére 12.00-ra ígérték a nyereményünket.

Este 10 után érkeztünk meg a helyi diszkóba, amit Social Clubnak hívnak. Ingyen mehettünk be, mivel minden már előre le volt zsírozva. 11-től 12-ig ingyen sör volt (ez minden hétvégén van, szóval azt hiszem fogunk még ide járni) dehát én nem szeretem annyira a sört. Persze itt nem nagyon volt más választásom, és Annick meg Cory olyan tempóban ivott, hogy alig bírtam lépést tartani velük. Éjfélre már a 7. pohár sörön voltam túl, szóval reméltem, hogy a nyereményünk nem alkohol lesz (egy nagy fekete ajtó mögötti privát szobában kaptuk meg a díjat, én reményledtem, hogy esetleg táncoslányok is lesznek a történetben) Persze tévedtem: 2 üveg Smirnoff Vodka és egy rakás üdítő volt a díj... No mindegy, hát akkor legyen vodka narancs 1:1-es 3 decis pohárból. A többit nem írom le, 5kor mentünk haza szakadó esőben, de ez akkor még fel sem tűnt.