Holnap véget ér az ún. Tavaszi+Húsvéti szünet, ideje hát összefoglalni, hogy mik is történtek az utóbbi 2 hétben.
A nemzetközis társaság nagyon várta már a szünetet, főleg azok, akik a tengerentúlról (értsd Ázsiából, Ausztráliából vagy Amerikából) jöttek hiszen számukra Európa "kicsi" és többnyire "olcsó", így gigantikus terveket kovácsoltak a szünetre. Ez a tipikus, nézzük meg Európát 2 hét alatt szindróma, így London, Párizs, Róma, Amszterdam és Barcelona sokak listáján szerepelt. Mi európaiak jóval kisebb tervekkel készültünk a szünetre, részben azért, mert minket nem hajt a tatár, részben pedig szűkösebb anyagi forrásaink miatt. Nickynek a holland srácnak, és Fredericonak a portugálnak nem nagyon volt terve, így társultunk, és elhatároztuk, hogy mi bizony Berlinbe megyünk. ehhez pont kapóra jött, hogy egy Dániában dolgozó német srác épp azon a pénteken indult haza, mikor mi is menni akartunk, így gyorsan lefoglatuk a szállást, összepakoltunk, és Április 4-án reggel 7-kor útnak indultunk.
A sofőrön kívül velünk utazott egy ausztrál srác is, aki jelenleg Oxfordban a matek tanszéken kutató, szóval nem semmi koponya lehetett. A vicces nemzetközi banda miután átlépte a Dán-Német határt rögtön egy rutin ellenőrzést fogott ki (A NATO 60. évfordulója miatt szigorítottak) ami csak azért volt necces, mert Nicky minden papírját otthon hagyta, szóval még az is benne volt a pakliban, hogy hazaküldik. Szerecsére ő szőke, kék szemű és nem Abdulnak hívják, így némi magyarázkodás és készpénz után kapott egy ideiglenes útlevelet, így folytattuk utunkat Berlnibe. (persze Nicky innentől kezdve megkapta a Terrorista becenevet, mikor pedig elővette az inzulin-injekciót a Drogos Holland is bekerült a gúnynevei közé)
Berlinben a szállásunk egy óriási partyhostelben volt, ahová jószerivel csak fiatalok foglalnak, ennek ellenére minden tiszta, rendezett, és barátságos. 8 ágyas szobában voltunk, hamarosan csatalkozott hozzánk 2 dán srác meg egy pár random arc, és végül valami szerencsés adminisztratív hiba miatt Romina a német lány is. Meglepően kedves volt, még sörözni is eljött velünk, és nem utolsósorban sokat dobott a szoba hangulatán, mikor minden előzetes bejelentés nélkül átöltözött a szoba közepén :P
Berlin gyönyörű. Én egy rideg, német fővárost vártam, ehelyett egy (Aarhushoz képest) majdnem mediterrán hangulató, napsütéses, barátságos, tágas és rendezett Berlint kaptunk. Az sem volt utolsó, hogy az árak meglepően alacsonak voltak, így kétszer is étteremben vacsoráztunk, esténként söröztünk, hajókáztunk, megnéztünk mindent, amit 3 nap alatt lehetséges. A TV-torony, aminek az üvegből készült mását kicsi koromban játéknak használtam, a Brandenburgi kapu a maga történelmi jelentőségével,a Reichstag, a Checkpoint Charlie, a Schloss Charlottenburg mind-mind elbűvölő volt. Különösen érdekes volt az esti séta az Unter den Lindenen, nézni a sok nagykövetséget, köztük a magyart is, ami igencsak központi helyen van, közel a Kapuhoz, így végre büszke lehettem kishazámra, és tovább nőtt bennem az elhatározás, hogy ha a sors is úgy akarja, diplomata lesz belőlem. :)
Berlint sokféleképpen lehet nézni. Van aki a 2.világháborús épületeket, nyomokat keresi, van akit a berlini fal története vonz, van akit a rengeteg múzem és kultúra. Mi a 2. csoportba tartoztunk, és tekintve, hogy idén van a fal leomlásának 20. évfodulója, a csapból is ez a téma folyik. Mi a legtöbb időt Kelet-Berlinben töltöttük, egyik este pedig találtunk egy bárt, ami tele volt régi szocialista relikviákkal, kellmes gyertyafényes félhomállyal, 60-as évek rock'n'rolljával és viszonylag olcsó italokkal. Azt hiszem nem is kellett több nekünk.
Hétfő reggel indultunk vissza Aarhusba, gyakorlatilag a hétvégét 5-6 óra alvással csináltuk végig, hogy minden beleférjen, amit csak meg akartunk nézni. Óriási élmény volt, meg is fogadtam, hogy nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy Berlin volt az úticél.
