Tudom, mostanában nem vittem túlzásba az írást, de most jön a kárpótlás:
Azért sem voltam túl szószátyár az utóbbi időben, mert a környezetem is kicsit lenyugodott mostanában, így velem is kevesebb dolog történt. A hetek mindenkinek a sulibajárást, az esti főzést, és a laza pihenést (esetleg tanulást) jelentik, és közben persze mindenki lázasan tervezi a hétvégéjét. Nekem délutánonként/esténként vannak óráim, így reggel lehet jó sokáig aludni, utána irány a konditerem, és végül az óra. Bár nincs annyi dolgom itt, mint otthon, a fizikai és a szellemi "edzés" kellemesen fáradtá tesz estére. Kezdek megtanulni alapvető ételeket főzni, így este a többiekkel megszálljuk a konyhát, és ki-ki vacsorát készít. Van azért ennek egy feelingje, főleg, mikor a dánok gyertyát gyújtanak, és megindul a beszélgetés, hogy kivel mi volt aznap. Kellemes.
A mostani hétvége elég mozgalmas volt. Szombaton délben elmentük az Occupations Múzeumba, ami Dánia német megszállásának állít emléket. Egy holland srác és persze jómagam voltunk az ötletgazdák, de meglepetésünkre még lányok is csatlakoztak hozzánk, és végül vagy 10-en váltottunk belépőjegyet. A múzem nagyon tetszett. Abban az épületben van, ahol régen a Gestapo működött, és tele van korabeli tárgyakkal: élelmiszerjegyek, képeslapok, tárgyak, bútorok, újságok, egyenruhák, sisakok, és ami a legjobb: fegyverek. Egy egész falnyi :) Gondolhatjátok, hogy hogy elvoltam. (komolyan volt ott minden: legalább 5 féle kar98 Mauser, MP 40 Schmeisser, MP44 Sturmgewehr (!!!), Sten, Browning, pisztolyok...) 2 órán keresztül olvasgattunk, mászkáltunk, nézegettünk. Mindenki tök jól elvolt, sokat tanultunk.
Ezután átmentük a várostörténeti múzeumba (mivel a belépőnkkel ez ingyen járt) ahol Aarhus modern történetéről lehetett elég sokat megtudni. Nekem legjobban a hajógyár nagy makettjei tetszettek. Vicces volt, hogy kb senkit sem érdekelt, hogy ott vagyunk, mert épp valami nőegylet tartott ott kötőklubot, szóval volt ott vagy 30, 40+ nő, akik kávézgattak, és mindeki valamit gyártott az unokáknak :) Vicces volt, így szórakoznak a dán nők egy esős szombat délután.
Este házi csocsóbajnokságot rendeztünk, amiben a vicc az volt, hogy úgy alakítottuk a csapatokat, hogy mindegyikben volt 1 olyan aki valmelyest konyított a játékhoz, illetve egy olyan, aki nem annyira. (ha én ez előbbi voltam, akkor képzelhetitek, milyen volt a bénább :P) Ennek ellenére tök jól szórakoztunk, szólt a zene, fogyott a sör, jó volt a társaság (a sörrel arányosan egyenlítődtek ki a különbségek a csapatok között) Végül 3. helyen zártunk Sebastiannal, ami szerintem szép eredmény, meg is ünnepeltük iziben.
Vasárnap esőre ébredtem, de meg volt beszélve Kalandorlánnyal, hogy elugrunk Randersbe kirándulni. A vasút megint óramű pontossággal működött, lehetne róla példát venni (khm.. véletlenül tudok is egy társaságot, amire ráférne némi fejlődés) Délre érkeztünk meg, és rögtön konstatáltuk, hogy vasárnap talán nem a legjobb időpont várost nézni, mivel minden be volt zárva. (a dánok ezzel nagyon szigorúak) Végül beültünk egy kávézóba, ahol csak sört meg üdítőt lehetett kapni, és tele volt 30, 50+ dán fickóval. Hát igen,, így szórakoznak a dán apukák/papák vasárnap délután. Kicsit furcsán néztek ránk, de legalább le tudtunk ülni valahová, és jól átbeszéltük a dolgainkat. Közben kisütött a nap is, és így a város is szimpatikusabb lett, Sétáltunk még egy kicsit, majd vonatra ültünk, és hazajöttünk. Jól éreztem magam, a végén már tök jókat röhögtünk, megérte elmenni.
Ja igen, hazafelé a vonatról láttam vagy 5 nyulat a mezőn, és mikor a többieknek elmeséltem, nem hittek nekem. Erre tegnap amikor mentem suliba, a parkolóban megláttam egy másik tapsifülest (a városban...) és gyorsan lefényképeztem a telefonommal, hogy ne gondolják, hogy képzelődöm. Ezek követnek engem....
