Koktél. Azért ez a cím, mert sok-sok apró élményem van, és nem akarok mindegyiknek külön bejegyzést írni, így inkább egyben, keverve tálalom az édeset, a keserűt és persze az alkoholt.
Cocktail:
Azt hiszem múlt szombaton megengedtem magamnak az egy egyik legnagyobb itteni luxust, mivel egy kedves ismerősömnek születésnapja volt, úgy gondoltuk legyünk már kicsit igyénesebbek és menjünk el egy bárba. Persze koktélbárba menünk, ahol a legolcsóbb ital is 50 korona volt, de inkább föntebb kezdődtek az árak. Szerencsére mindenki úgy gondolta, hogy 1 koktél és sok-sok beszélgetés és nevetés lesz a program, így -annyira- nem költöttünk sokat. Szerencsékre páran második kört is rendeltek, és mivel a mixer rossz koktélt hozott ki nekünk, azt megtarthattuk, plusz hozott egy másikat kárpótlásul, és persze a rendelt koktélt is kihozta, így hármat ihattunk egy áráért. Megvallom kellemes meglepetés volt, és persze az este is sokkal jobb hangulatban telt az extra alkoholnak köszönhetően.
Beachvolleyball
Igen, bármly' hihetetlen, még Dániában is tud jó idő lenni, így a héten háromszor is elmentünk strandröpizni. Van itt egy holland srác, aki ifi korában az egyik legjobb volt a világon, így van aki tanít minket, és megvallom őszintén nagyon megszerettem ezt a sportot. Megvan a hangulata, mikor félmeztelen feszítünk a homokban, a játék pörög és érzi az ember, hogy igazán él. Azt hiszem minden sportnak részben az a lényege, hogy az ember kicsit meghaljon és utána újjászülessen, mert emiatt érzi igazán hogy ÉL. Külön öröm volt, hogy az előző bejegyzésben emíltett zenekar énekesnője is jött velünk kétszer, így bár rádiónk nem volt, ő gondoskodott a szórakoztatásunkról, mikor épp a labdáért futottunk.
An old feeling
Csütörtökön fodrászhoz mentem, mert már zavart, hogy nem tudok mit kezdeni a hajammal. Ugyanoda mentem, mint múltkor, mert az ár és a minőség is megfelelt, így nem nagyon akartam mást keresni. Amíg a soromra vártam megjelent az egyik dán apuka (nem volt több harmincnál) és behozta a 6 éves kisfiát, akinak a haját Mohawk-ra vágatta, majd a végén befestette sárgára. Bár nem értettem, mit beszélnek dánul, a kisgyerek viháncolása és a többi fodrász illetve vendég harsány nevetése biztosított afelől, hogy a kissrác haja mindenkinek tetszik. Hamarosan én is sorra kerültem, de a hajamat egy tunéziai nő vágta, aki csak arabul és dánul beszélt. Én egyik nyelven sem vagyok valami kifjezett tálentum, így angollal kevert mutogatással adtam a tudtára, hogy milyen frizurát szeretnék. Bár utána a fő -mellesleg szerintem meleg- fodrásszal megkonzultálta a dolgot, kifejezettem profin és gyengéden kezdett hozzá a hajvágáshoz. Kicsi koromban szerettem fodrászhoz járni, mert imádtam, ahogy bizgerálták a hajamat, és majdnem olyan jól esett, mint másnak egy maszázs. Sajnos az elmúlt legalább 8 évben a hajvágás nálam a gyors hajnyírógépre és az ollóval való igazításra csökkent le, így el is felejtettem milyen jó is volt régen a fodrásznál. Ezért volt óriási meglepetés, hogy 5 perc után megint elkeztem érezni azt a kellemes érzést, mint régen, és ha dorombolni tudtam volna, biztos megteszem. Félreértés ne essék, nem a nő tetszett, hanem azt, ahogy vágta a hajamat. Szóval mikor végzett, szinte hiányérzetem volt, így mikor megkérdezte, hogy megigazíthatja-e a szemöldökömet, gondolkodás nélkül igent mondtam (najó picit hezitáltam, mert ilyet még sosem csináltam, dehát egye fene, gondoltam) Mikor kinyitottam a szemem, hát több voltam, mint egyszerűen meglepett. Kiderült, hogy a sötétbarna szemöldökön valójában több helyen fehér illetve szőke, és a barátságos vastag szemöldököm helyett, most egy sokkal mérgesebb, vékonyabb szemöldököm van. Valószínűleg nem szokok majd rá, mivel szerintem ilyet csak a lányok csinálnak, mindenesetre egész jól néz ki. A legjobb az egészben, hogy megint kipróbáltam valamit, amit még sosem, és megintcsak kellemes meglepetés ért :)
The party that never ends
Csütörtökön megérkezett Cory ausztrál haverja Dylan, így gondultuk, alapos előkészítés (értsd: alapozás este 7-től) után kiugrunk a városba megnézni egy-két klubot, megmutatni neki, milyen az aarhusi éjszakai élet. Szerencsékre aznap este volt a paradise hotel döntője (ez amolyan dán Big Brother) így a show után egy jópár dán csatlakozott hozzánk a koliból. Elsőként a Buddy Holly-ba mentünk, ami elég elit hely, de szerencsénkre az egyik itteni lány ott dolgozik, így ingyen mentünk be, és amikor csak alakalma volt a csajnak, mindig a kezünkba nyomott valamilyen italt. Hajnal kettőre a hangulat meglehetősen emelkedett volt, és a hely is megtelt bulizó fiatalkokkal. Be kell, hogy valljam, ilyen jó helyen még nem voltam. Nem a zene, nem az árak, mégcsak nem is a társaság miatt mondom ezt, hanem a nőnemű vendégek magas száma és minősége végett. Mondhatnám egyzserűbben is, hogy "k*vajó csajok voltak" de nem mondom. Ezért mikor Coryék bejelentették, hogy ők mennek haza, én maradtam (nagy szó, mivel innentől csak a dénok maradtak körülöttem). Hamarosan átmentünk egy másik helyre, ahol tánc, zene és csocsó volt a program. Jót mosolyogtam a tipikus nyomlós pasikon, a cicababákon, nomeg a táncoló párokon. Hamarosan már mi is táncoltunk, ekkor ismertem meg két dán lányt, akik közül egy egyik olyannyira megsértődött amikor lepasszoltam egy másik srácnak (nem tetszett a lány, de láttam, hogy a másik srácnak igen) hogy a tánc után odajött hozzám és majdnem felborított székestül... Vigyázni kell velük, nagyon harapósak, de nem baj, legalább megvolt az okom, hogy egész este osszam. 5kor kitessékeltek minket erről a helyről, így egy szelet pizza után elidultunk haza (jelzem reggel 4-től itt már hétágra süt a nap) mikoris az egyik srác kijelentette, hogy menjünk vissza a Buddy holly-ba mert az még nyitva van. Na itt Mille megint jött az ingyenpiákkal, a lányok továbbra is szépek voltak, és mikor már azt hittem sikerült leráznom Brünhildát az előző helyről, egyszercsak megjelent. 6kor innen is kiraktak minket, így elindultunk hazafelé a koliba (ekkorra már csak 3-an maradtunk) és persze a másik 2 srác elkezdett beszélgetni Brünhildával és a bartánőjével, így őket is hoznunk kellett. Mikor megérkeztünk a koliba, letelepedtünk az egyik szobában és a party folytatódott. Persze szerencsésen felvertük a fél szintet, összekoszoltuk a konyhát (Jacob részegen rántottát akart csinálni reggelire - nem jó ötlet) szóval nem épp mi voltunk a legnépszerűbbek aznap reggel. Mikor poénból bejelentettem, hogy 2 lány van és 3 fiú,így valakinek menni kellene lefeküdni, a srácok makacsul kijelentették, hogy nem ők lesznek azok. Ezen jót röhögtem, mert engem egyáltalán nem érdekeltek Brünhildáék, így egy gyors reggeli után (Jacob rántottakezdeménye) reggel 8-kor végre véget ért a party számomra is.
Ennyi mára kedves naplóm, mint láthatjátok nem unatkozom, és Dánia igen jó hely ha jó az idő, szóval igyekszem minél jobban kihasználni a hátralévő kis időt, így most megyek is, de ígérem lesz már pár bejegyzés, mielőtt lezárul a Dán Kaland.