A nagy dániai személyiség-megváltoztató, világlátó, bulizó, pihenő vakációnak, csereprogramnak hamarosan vége. Ha minden rendben megy vasárnap este már otthon hajtom álomra a fejem, amire január óta nem volt példa. Nagyon sok minden kavarog most a fejemben, azt hiszem holnap még írok egy amolyan összefoglalásfélét, de most inkább az elmúlt 2 hétről emlékeznék meg.
Június elejével itt is megkezdődött a vizsgaidőszak, ami az ottnonival ellentétben itt tanulással kevert bulizást jelentett. Mindenki össze vissza végzett a vizsgákkal, sokan hazaindultak, így heti 2-3 búcsúbuli buztosan volt.
Az egész egy apéro-val kezdődött, ami a franciáknál egy amolyan uzsonna/elővacsora féle, sajttal, gyümölcsökkel és persze borral. Mivel június elején igen szép idő volt, lementünk a tengerpartra és az apéro-t piknikkel összehangolva igen jót mulattunk. Jöttek a francia/belga lányok Cory, Lorenzo az olasz srác és én, és persze mindenki hozott mindenféle ínyencséget a kölönböző sajtoktól kezdve az epren át a süteményekig, no meg persze bort. Rájöttünk, hogy a dán tenger ha úszásra nem is, a bor hűtésére tökéletes, csakhát a dagállyal nem számoltunk, így mire észbekaptunk majdnem elsodorták a hullámok az üvegeinket. Természetesen halált megvető bátorsággal utánaugrottam a bornak, hisz nem hagyhatjuk veszni eme drága nedűt, így az eszegetés mellé az isogatás sem maradt el. Eredetileg 2 órát akartunk maradni, mert mindenkinek tanulni kellett volna, de olyan jól érreztük magunkat, és olyan szép volt az idő, hogy rádupláztunk, és este 8kor is csak azért mentünk haza, mert már hideg volt vizes rövidnadrágban a fűben heverészni.
Emo
Van itt egy park a közelben, rögtön a tengerparton, és a parkban van egy kis elkülönített rész, ahol különböző gyakorlatokat lehet végezni. Persze a gyerekek játszótérnek használják, de mi Coryval és Nick-kel kondizni jártunk oda. Történt egyszer, hogy tök egyedül mentem le és persze a gyerekek megint ott nyüzsögtek a környéken, így az erősítés kissé elhúzódott. Egyszer csak azt vettem észre, hogy már mindenki elment csak én és egy Süsü-sárkány formájú plüssfigura maradtunk a "játszótéren". Gondoltam majd visszajön a kiskölyök, aki elvesztette, de még fél óra után sem jelent meg, én pedig már menni készültem. Egyszercsak megjelent egy fiatal pár, olyan 30 körüliek, és elkezdték nézegetni az eszközök, ki-kipróbálták. (mindenki ezt csinálja, mi meg sokszor röhögünk, hogy a csajainak felvágó srácok, hogy vörösödnek, mikor mikor egy gyakorlatot meg akarnak mutatni, holott ők sem tudják hogy kell, és persze így 10x nehezebb. Ahogy Grafit mondaná: Az a figura, aki lófaszt sem tud, de azt mindenkinál jobban) Na ők nem ilyenek voltak, kedvesnek tűntek, és épp mikor menni akartam, észrevettem hogy a csaj terhes. Mivel Süsü épp ott volt, de én nem akartam hazavinni, odamentem hozzájuk, és mondván hogy úgy látom nekik hamarosan szükségük lesz rá, felajánlottam a plüssfigurát. Nagyott nevettek és megköszönték, mondván ez lesz majd a gyerek első játéka. Tudom, ez így eléggé "szentimentális" de azért jól esett :) (amúgy hihetetlen, hogy a Dánok mennyire családcentrikusak, sokáig nem házasodnak, de utána nagyon odaadóak, lenne mit tanulnunk tőlük)
Cory búcsúbulija
Cory elutazott, hogy mielőtt még eljönne hozzám Budapestre gyorsan körbenézzem Németországban és Prágában, így mivel sokan utoljára látták őt, csaptunk egy jókis búcsúbulit. Mivel másnap reggel 8kor indult a busza, laza sörözést terveztünk, de mivel Nick egyik holland haverja is jött vendégségbe, meg amúgy is sokan aznap végeztek a vizsgákkal, nagy bulit csaptunk az iskola klubjában. Mondanom sem kell, a dánok is elengedték magukat lévén ez az év egyik utolsó bulija, így a szakadó eső ellenére igen sokan voltunk. Cory valahonnan elővarázsolt egy 1000 koronás bankjegyet (még sose láttam ilyet) így úgy volt vele, hogy az "aprót" szóval az egy-kétszázasokat megihatjuk. Ez 20 koronás olcsó Carlsbergben számítva is komoly feladatnak ígérkezett (omg.. 20kr=800Ft-os sört már olcsónak mondom... mi lesz velem otthon... :P) Szóval a laza sörözés komoly ivászatba csapott, amit tetézett, hogy előző nap is elugrottunk sörözni. Mikor 2kor kiparancsoltak minket a helyről (az ilyen non-profit suli-helyek komolyan veszik a zárást) igen j állapotban voltunk, amit csak az rontott némileg, hogy a szakadó esőben gyalog kellett hazamennünk esernyő nélkül, mivel a mindig oly' becsületes dánok alkohol hátására igencsak megváltoznak, így az esernyőmet valaki meglovasította. Persze ez minket nem zavart, így filozofálva tettük meg a laza félórás sétát az esőben, közben pedig nagyokat nevettünk. Jó este volt. (másnap legnagyobb megdöbbenésemre Cory délben írt, hogy elaludta a vekkert, így marad még egy napot, így este az egésznapos macskajajt egy kis gin-tonicos billiárddal zártuk rá egy napra -tényleg- elutazott)
Kalandorlány
Kalandorlány átugrott Aarhusba az egyik nap, így vele is találkoztam. Megnéztünk egy frankó kis szabadtéri kiállítást a világ 100 legszebb helyéről, de mikor rájöttünk, hogy tényleg 100 kép van, szöveggel-mindennel és így sose fogunk végezni, lerövidítettük a nézelődést. Jót beszélgettünk, kimentünk a tengerpartra -mert ott is vagy egy szabadtéri modern art- kiállítás így nagyot sétáltunk, és közben rájöttünk, hogy mindketten elfelejtettünk magyarul beszélni, ami az ő esetében -tekintve hogy ugye ELTE magyar szak- inkább ciki mint számomra :)
International economics
Aarhus olyan mint egy szanatórium -mondta az egyik itteni magyar ismerősöm, és abban igaza van, hogy az ember itt pihenhet és feltöltődhet, de szerintem meg is változhat. Rengeteg rossz tulajdonságomon változtatnom kellett míg itt voltam, hiszem másképp nem tudtam volna itt élni. Sose főztem, mostam, vasaltam, takarítottam igazán, most nem kerülhettem el egyiket sem. Néha úgy érzel, az élet direkt hoz olyan akadályokat az ember útjába, amiket igyekezne elkerülni, csak azért hogy végre erőt vegyünk magunkon és leküzdjük. Számomra az egyik ilyen tárgyam az int. econ. is ilyen volt, ami kb olyan, mint otthon a makró2 csak még inkább szívás. Mivel ezt se az alapkurzuson, se a szigorlaton nem sikerült elsajátítanom -mivel baromira nem érdekel - így az, hogy újra ezzel kellett szenvednem, egyrészt baromira felhúzott, másrészt rájöttem, hogy ez is olyan dolog, amit mindig ki akartam kerülni, de ha már harmadjára elém hozza az Élet, hát mostmár megcsinálom. Így belevetettem magam eme csodálatos tudományba, még könyvet is vettem, amire egyetemi tanulmányaim alatt alig volt példa, és újra megtanultam a közömbösségi görbéket, isocost-ot, isoquant-ot, TLH-t, kvótát, vámot, jólétet, és hasonló fincsi dolgokat. Nem modnom, hogy nem utálom továbbra is ezeket a dolgokat, de mostmár ha bele lesz írva a diplomámba, hogy "közgazdász" legalább elmondhatom, hogy az alapokkal tisztában vagyok :)
BBQ
Jó idő, goodbye party, kevés pénz... mit csináljunk: Hát persze, grillezzünk, gyűjtsük össze a cimbiket, menjünk ki a szabadba, vegyünk sört a boltban és együnk, igyunk, beszélgessünk. Ez volt szerda este, és bár az idő annyira nem vol szuper, a sör és kaja, -nomeg a desszert amit a lányok csináltak- kárpótolt mindenkit. PErsze ez is búcsúbuli volt, megint elment valaki, dehát lassan már megszokjuk.
Bridgewater
Tegnap megint elugrottunk üdítőzni (ajjaj gondolom mostmár mindenki attól fél, hogy új májat kérek tőle karácsonyra) és egy angol pubba a Bridgewaterbe mentünk. Volt élőzene, jó hangulat, szóval minden megvolt ahhoz, hogy jól érezzük magunkat. De mégis kicsit keserédes volt az egész, hiszen Sophie, a francia/belga lányok utolsó tagja is elment ma reggel, így őt búcsúztattuk. Táncoltunk, énekeltünk, beszélgettünk, egyszóval szuper volt, de kicsit szomorú is. Még egy búcsúbulin vagyok hajlandó részt venni (a sajátomon) utána azt hiszem megpihenek kicsit, és nem búcsúbulit, hanem welcome buliba megyek, de ezt már valószínűleg Pesten, neadjisten Szolnokon.
Lassan elkezdem bepakolni a 6 hónap emléket, mókát, kacagást, örömöt, bánatot, nomeg a szennyest és az ajándékokat a bőröndömbe, ami nem lehet több 23 kg-nál, mert különben ott maradok a reptéren, mint Tom Hanks a Terminalban és várhatok, míg Khrakovia újból fel nem szabadul - vagyis valaki nem tüld pénzt kifizetni a túlsúlyt :)
