Bejegyzés címe egyrészt az azonos nevű Disturbed számra utal, meg persze arra is, hogy a hosszú hallgatásom nem a korábban leírt nagy mennyiségű alkohol elfogyasztásának köszönhető. Sőt, épp ellenkezőleg: rögtön miután megírtam az előző postot olyan hét következett, hogy még Dániában is meleg lett az idő, így szinte minden szabadidőmet odakinn töltöttem. Foci, röplabda és futás váltotta egymást nap, mint nap, hiszen amint kisüt a nap a Dánok mennek is ki csinálni valamit.
Ami meglepett, hogy ők minden sportot egyfajta profizmussal kezelnek. A röplabdában például komoly szabályok mentén játszanak, korántsem az a lényeg, hogy átmenjen a labda, hanem, hogy mindent úgy csináljanaj, mint a "nagyok". Mindent számolnak, nem játszanak csak "úgy" de a győztest sem díjjazzák csak egy laza "szép volt"-tal. Ez nagyon tetszett, hogy látszik rajtuk, hogy ha sportolak, azt is teljes erőbedobással csinálják, és nincs helye a félmegoldásoknak. Ez ugyanúgy igaz a tanulásra, a bulira és a pihenésre. Azt hiszem ezt meg kellene tanulnunk elsajátítani tőlük. Na meg azt is, hogy a sport hogy összehozza az embereket, és tényleg nem hülyeség az "ép testben ép lélek". A másik furcsa dolog az volt, mikor egyik hétvégén épp Barbeque party volt itt a kertben, mi pedig röplabdáztunk. A lányok meg ledobták a cipőjüket, és úgy ahogy voltak, kifestve, kiöltözve beálltak röplabdázni, és nem is voltak olyan rosszak. Ez otthon biztos nem fordulna elő, és bár zavaró, hogy a dán lányok kicsit fiúsan viselkednek néha, ez esetben épp az ellenkező volt a benyomásom.
A futás mostanában az egyik kedvenc esti elfoglaltságom lett. A tenger mellett, érezve az illatát, nézni a hajókat meg a sirályokat, tényleg felfrissíti az ember lelkét. De arra rá kellett jönnöm, hogy a filmes -fasza gyerek vagyok és futok a homokban - egy nagy baromság, mert ha nem mezítláb nyomja az ember (kagylók miatt nem ajánlatos) akkor inkább szenvedés, mint futás.
Közben persze az iskolai dolgokat is csináltam, leadtam az első komolyabb angol nyelvű esszémet, amit még követni fog pár. Örömmel tapasztalom, hogy az Academic English-em is fejlődik, pedig mindig féltem attól, hogy előbb-utóbb úgyis angol nyelvű szakszöveget kell írnom.
Közben betöltöttem a 23. életévemet is, ezúton köszönöm mindenkinek, aki gratulált, és azt sem bánom, aki elfelejtette, velem is megesik néha (ugye Paleontológus úr:) ) Mivel pont jöttek a szüleim meglátogatni, a komolyabb ünneplés elmaradt, de hamarosan sort kerítünk rá az itteni cimborákkal. Annyi azért belefér, hogy -ígéretemhez híven- berohantunk a tengerbe megfürödni, ami tekintve a kb 10 fokos vizet, nem kis teljesítmény :) Mielőtt anyuék megjöttek volna, hosszú idő után újra találkoztam Kalandorlánnyal az aarhusi tengerparton és együtt töltöttünk egy kis időt. Jó volt kicsit beszélhetni, meg látni egy ismerős arcot, csak sajnos nem volt túl sok időnk.
Apropó, szülők látogatása: Anyu és Apu kijöttek 1 hétre Dániába, megnézni hol élek, meg egy kicsit pihenni, mielőtt beindul nekik az érettségi időszak. Megmutattam nekik Aarhust, elmentünk Skagenbe, ami Dánia legészakibb csücske és ott találkozik össze a Keleti (zöld) és az Északi (kék) tenger. Homokdűnék, szél, és hűvös van ott, de a táj gyönyörű érdemes volt elmenni. Voltunk még Silkeborgban és a dán tóvidéken, ami kb olyan, mint Ausztria, csak hegyek helyett itt max dombok vannak. De kis tavakból, hangulatos falvakból és szép tájakból itt sem volt hiány. Voltunk még 2 napot Koppenhágában is, ahol elég szörnyű időnk volt, de a város maga szép, kíváncsi lennék rá nyáron, mikor meleg van és kicsit több ember :) Örülök neki, hogy eljöttek az ősök, mert végtére is ők tették lehetővé, hogy itt legyek, és ennyi kis kompenzációt megérdemeltek. (Nameg feltöltötték a csoki, kolbász és kajakészletemet :P)
Azóta megint volt egy vizsgám, ahol nem létező marketing tudásomat kellett csillogtatnom e-business témakörben, majd meglátjuk milyen polihisztor vagyok :)
Röviden összefoglalva sport-esszé-család-esszé volt az elmúlt 3 hét, és ha követem a szimmetriát, akkor most megint sport következik, amire van esély, mert megint jó idő van, süt a nap, tehát remélem lesz foci megint.
Szóval így telnek napjaim, most kicsit nyugi van, mert elkezdődött a vizsgaidőszak, de legalább van időm ide is írni, meg hát mindig van mit csinálni, szóval unatkozni nem fogok.
