Sokat gondolkodtam,hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, mert nem akartam túl "szentimentális" lenni, és főképp nem akarok megsérteni bárkit is. De mégis a blog részben napló is, és akik olvassák, mind jó barátaim, ígyhát előbb-utóbb úgyis elmondtam volna nekik.
Szóval az történt, hogy egy csodálatos, majd' 1,5 éves történet lezárult szombaton. Igen, pont Valentin nap... Valószínűleg Cupidó túlságosan elfoglalt volt aznap, és elfelejtett célba venni minket. Még az elején elhatároztam, hogy ha egyszer vége lesz, igyekszem majd nem szomorkodni, hanem inkább annak örülni, ami megtörtént. Nem könnyű, de az biztos, hogy ha tehetném sem csinálnám vissza, mert ez az időszak kétségtelenül a legszebb volt az életemben.
A lényeg az, hogy mindkettőnknek fel kell dolgoznia, a helyzetet, és bízom benne, hogy a sok szép emlék, a szeretet, a tisztelet, amit most egy kis dobozkába teszek, mindig örömet fog okozni, ha kinyitom.
