Ma este travel night volt a suliban, ami annyit tesz, hogy elmondták nekünk, hogy milyen lehetőségeink vannak utazni innen Aarhusból, és hogy merre érdemes menni, hogy olcsóbb, meg ilyesmi. Hát.. kaptam pár nagyon jó öteltet, meg egy kisebbfajta szívrohamot is a dánok által olcsónak tartott árakon. Ígyhát még nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam, a ma estére tervezett programomba, a munkakeresésbe.

Mivel mostmár van dán mobilszámom és jópár kinyomtatott önéletrajzom, úgy gondoltam itt az ideje meghódítani a dán gasztronómia világát fantasztikus mosogatási képességemmel. Mivel ezek az arcok nem nagyon szeretnek e-mailt írni, azt a tippet kaptam, hogy inkább személyesen próbálkozzak.

Azt hiszem így munkát keresni olyan, mint lányokat leszólítani. Teljesen be vagy ijedve, hogy mit fognak majd szólni, valójában azon jár az agyad, hogy miért nem lehet ezt e-mailben intézni (gondolok itt azokra a Don Juanokra, akik iwiwen ismerkednek) és kissé be is vagy parázva. Azt hiszem a közös tényező a bizonytalanság, amit ugye minden ember igyekszik elkerülni, minimalizálni, de amíg nem probálkozol, nem tudod mi történhet.

Szóval eleinte félénken, majd egyre bátrabban sétáltam be puccos éttermekbe, pár vendég furcsálló tekintetétől kísérve, és ajánlottam föl szolgálataimat. Volt, ahol kedvesen elutasítottak, volt ahol elkérték az önéletrajzom, és volt ahol örültek nekem, és azt mondták, lehet felhívnak (ebből volt persze a legkevesebb). És igen, tényleg olyan, mint a csajozás... a végére egyre jobban ment, már elkezdtem csiszolni a szövegemen is, többet mosolyogtam, és lehet, hogy egy-két pincérlány csak azért tette el az önéletrajzom, mert szépen mosolyogtam, de mégis azt vettem észre, hogy kezdem élvezi a dolgot...

Szóval korántsem biztos, hogy révbe érnek a dolgok, lehet, hogy mennem kell még jópár ilyen kört, mire munkát kapok, de bízom benne, hogy egyre könnyebb lesz, és egyre jobb benyomást tudok tenni az emberekre. Így hát csak annyit tudok üzenni félénk barátaimnak, akik nem merik megszólítani a nekik tetsző lányokat, hogy igenis tessék megpróbálni, hátha a végén még kaptok egy telefonhívást valamelyiktől. Én is erre várok, csak remélem a hívó fél egy étterem főnöke lesz :)