Ezt a hetet leginkább a szülinapokkal jellemezném. Hogyhogy nem, úgy alakult, hogy a szintemen is volt szülinapi buli a héten, meg utána még következett két ráadás. De kezdjük az elején.
Szombaton ünnepeltük az egyik itteni dán srác szülinapját. A szinten a többiek már korábban elkezdték összeszedni a pénzt ajándékra, és a vacsora is szervezésnek idult. Estére mindenki kiöltözött, és a vacsora is meglepően finom lett, gyrost ettünk, őgy, hogy minden külön tányéron volt, és magunknak állítottuk össze, mi kell, és mi nem. (természetesen a kukorica és a tojás ezúttal sem került az én pitámba) Kaja tuán kementük a bárba, ahol is kiderült, hogy nem is egy, hanem rögtön 3 srácnak van szülinapja, ráadásul mindnek a 25. szóval vandég is, alkohol is, és jó hangulat is volt bőven. Olyannyira, hogy a sör ingyen volt, és volt vagy 4 féle feles az itallapon, amiről még sose hallottam, szóval egyenként kipróbáltam mindet, és hát alkoholt azt biztos tartalmaztak. (a kedvencem a fisk volt, ami olyan ízű, mint a Fisherman's friend mentolos cukorka)
Szóval minden volt, mi szem-szájnak ingere, csak cserediák nem. (Coryék elutaztak Hamburgba) Így aztán angolul, dánul próbálkozva beszélgettem az emberekkel, de végül is a közös nevező a SKoL volt, ami itt annyit jelent egészségedre... Azért sikerült megismernem sok érdekes embert, a legfuribb egy lány volt, Mia, aki a seregben szolgál, mert miután megszerezte a Bsc-jét pszichológiából, úgy döntött, hogy az Afganisztánból és Irakból hazatérő dánokkal foglalkozni kell, így bevonult, és majd ott csinálja meg a masterét, és katonai pszichológus lesz. Le a kalappal, és pont ez kifejezi a dán mentalitást, hogy igen, a fiúknak szüksége van rám, hát akkor én az leszek. Ez sokkal értelmesebb megnyiévánulása a hazaszeretetnek, mint zászlót lobogtatni.
A kicsit fejfájós vasárnap után, hétfőn az egyik francia lánynak, Duoniának volt szülinapja, így olasz étterembe mentünk. Este 8 után érkeztünk, elfoglaltunk vagy 3 összetolt asztalt, és urasan megvacsoráztunk. (Én már ideérkezésem óta fenem a fogam egy olasz pizzára, úgyhogy részben ezért is mentem el) Pechemre mellém került Elizabeth, aki ausztrál, és azt érdemes tudni róla, hogy 20 percen keresztül egyhuzamban képes magáról mesélni, és utána is csak annyira áll le, hogy egyen egy falatot, vagy igyon egy korty vizet. Így mivel nem sok sokszor sikerült szóhóz jutnom, próbáltam érdeklődő tekintettel figyelni az előadását, aztán mikor ez nem sikerült, bekapcsolódtam más beszélgetésbe. A pizza egyébként nem volt olyan jó, mint gondoltam, de a hangulat azért összességében kárpótolt. Azt pedig különösen jó volt látni, hogy itt a dánok gyakran járnak vacsorázni és a gyertyafénnyel illetve a többi társaság morajával együtt a hangulatos étterem még kellemesebb lett.
Kedden újabb szülinap várt ránk, újabb francia lányé (najó az előző belga volt, de ők is franciául beszélnek) A legnehezebb az volt, mikor ismét frappáns idézetet kellett írni az üdvözlőkártyára, így törhettem a fejem, hogy ne kelljen azt írnom, mint legutóbb. A menü mirelitpizza volt, és még jó, hogy félreértettem az üzenetet és visszakérdeztem, hogy tényleg palacsinta lesz-e, mert így Delphine a kedvemért sütött palacsintát is, ami a pizza után után fenséges volt. Nesze neked Norbi...
