Vasárnap este érkeztem meg Aarhusba,és bevallom az első este nagyon egyedül éreztem magam. Így hát felkerekedtem, és megkerestem az emeleten lakó másik két cserediákot Coryt ausztráliából és Annicket kanadából és hármasban elmentük sörözni. Később csatlakozott hozzánk Erik, aki félig kanadai félig svéd, szóval ez itt neki maga a mennyország. Érti a nyelvet, svéd állampolgársága végett semmi papírmunkát nem kell csinálnia, olyan, mintha dán állampolgár lenne (eü, munkavállalás..stb) szóval nemkicsit irigyeltem. A bár ahová mentünk, egy igazi angol pub volt, hangosan kiabáló angolokkal, akik épp valami kvízt csináltak. Volt egy kérdező és a csapatok versenyeztek, válaszaikat egy papírra írva. Volt kérdés fociról, sztárokról, időjárásról, mindenről. Eszembe is jutott, hogy milyen jó az angoloknak, bárhová mennek a világon, csak nyitnak egy pubot, ami fix, hogy sikeres lesz, mivel az angol kolónia mellett a helyiek is be fognak nézni, mivel tudják milyen híresek az angol pubok. Hát... az áraik sem semmik higgyétek el. Szóval jót beszélgettünk a többiekkel, Annick és Cory nagyon kedvesek voltak, Erikről pedig kiderült, hogy cheerleader, szóval azt hiszem megvan, mivel lehet húzni az agyát az elkövetkezendő hónapokban.
A bemutatkozó program csak kedden indult be, szóval hétfőre nem igazán volt mit csinálni (kivéve, hogy kipihentem a szombat reggel óta trató mintegy 38 órás kialvatlanságom) Így hát fogtam magam, és részt vettem az IKEA-touron, amit szintén a suli szerveztett, nemhivatalosan. Fura volt megérkezni a suli elé, úgy, hogy szinte senkit sem ismertem korábban. Hamarosan hozzám csapódott Pierre, aki bár francia, meglepően jó fejnek bizonyult. Mikor elmondta, hogy ő nem akar a franciákkal lógni és franciául beszélni, hanem inkább angolul szeretne társalogni, rögtön szimpatikus lett. Szóval vettem ágytakarót, képet a falra (olyan zavaróan fehér volt minden), illatos gyertyát a jó hangulat kedvéért, nomeg zárható kajatartókat, mert ha már egyszer nekiállok főzni, akkor legalább 3 napi adagot készítek.
