Petz "szentimentális" Blogja

note: jan 22

Csütörtökön semmi extra nem történt. Készült rólunk egy csoport-fotó, amin az összes cserediák, tutor, mindenki rajta van. Ez egy parkban készült, de mire mindenki összeállt a képhez, ráfagyott a mosoly az arcunkra. (szó szerint, mivel egész héten fújt a szél, esett az eső..pfujj) Amúgy tök vicces, hogy ezeket a képeket felteszik a netre és a Winter semester-es képeken mindenki rövidujjúban van (mivel ott az intro week augusztus végén van) a Spring semester-es képeken meg mindenki télikabátban van, és néhol még hó is van.

Aztán jött a cross-town rally, ahol megmutatták nekünk a várost, a fontosabb helyeket, boltokat, patikát, bankot, ahol a lakbért kell fizetni, klubokat... ilyesmi. Jó volt- jó volt, de én már szinte mindent láttam, és elég hideg is volt, szóval örültem, mikor a túra végére értünk.

Este opcionálisan olasz étterembe lehetett menni, ami nem volt túl olcsó, de gondoltam, bemutatkozó hét egyszer van egy életben, szóval nem kellene kihagyni. Nem bántam meg! Svédasztal volt itt is (amúgy nem értem miért hívjuk Svédnek, minden más ország büfének nevezi ezt a formát, szóval valaki lécci világosítson fel) szóval lehetett enni minden finomságot. Én azt hittem pizza is lesz, mert arra már nagyon vágytam, de a dánok egészségesebb népek annál, hogy pizzát egyenek. Volt mindenféle hal, garnélarák, saláták, lazac, ígyhát itt is púposra pakoltam a tányéromat. Az asztalunkhoz lésőbb csatlakozott Anna, aki szintén a csoportunkban van, csak ésve érkezett. Lengyel, de Norvégiában élnek a családjával, norvég állampolgár, és meg is lepődtünk, mikor közölte az étlap láttán, hogy: Jéé.. itt milyen olcsó minden! Hát képzelhetitek mit éreztünk. Amúgy nagyon csinos lány, igazi topmodell alkat, szóval hamar megbocsájtottunk neki. :)

A kaja után megint a Klubbenben voltunk (ez az iskolai klub) ahol 2-ig tarott a szokásos csütörtöki buli. Tele volt dánokkal, mert mindenki kíváncsi volt, mi a tavaszi cserediák "felhozatal" Jó buli volt, de borzasztó tömeg és meleg volt, így éjfélkor leléptünk, mert Péntekre volt betervezve az igazi buli...

Note: Jan 21.

A szerdai nap a funkcionalitásról szólt. Megmutatták a sulit, előadást tartottak nekünk a dán rendszerről (bakker, itt minden diák 5000kr-t kap havonta alanyi jogon ösztöndíjként [szorozd be kb 40Ft-tal] emellett az oktatás ingyenes, és ha külföldre akarsz menni -bárhová- számíthatsz egy rakás ösztöndíjra, szóval legalább 0-ra ki tudsz jönni) Ezután különböző kvíz-kérdések jöttek, még jó, hogy az instruktorok kimentek kicsit és a gépüket ott hagyták, mert net nélkül nehéz lett volna sok kérdést megválaszolni :)

Este bowlingozni mentünk, ami nagyon mókás volt. Előtte megint svédasztalos vacsi várt ránk, de itt végre volt sült krumpli, meg grillezett húsok, szóval mondanom sem kell, jól megpakoltam a tányérom különböző finom falatokkal. A többiek meg is jegyezték, hogy milyen élvezettel kezelem az ételt, remélem nem azt akarták burkoltan a tudtomra adni, hogy hagyjak már nekik is valamit :) [nyugi, annyi kaja volt ott, hogy bőven jutott volna 2x is mindenkinek]

A bowling egész jól ment, de a csapattársaimhoz képest már nem annyira. De jól esett, mikor azt mondta egyikük: "Látszik, hogy egy csapat vagyunk, közel azonos a pontunk" Ez persze nem volt igaz, de jól esett hallani, hogy nem vagyok annyira béna (persze később kiderült, hogy a többi csapatban durva különbségek voltak egyes játékosok között, szóval annyira azért tényleg nem voltam béna)

Note: Még jan 20-át írunk a történet szerint, de igyekszem magam hamar utólérni.

Kedden indult be a bemutatkozó hét, 25 fős csoportokra osztottak minket, mi lettünk a group 2. Megismerkedtem egy csomó jó fej emberrel a világ minden pontjáról. Mint később megtudtam, kb 175 cserediák van itt, majd' 50 országból szerte a világon. Első nap valójában egymással ismerkedtünk, volt névtanulós játék, úgy, hogy félkörbe kellett állnunk, és mindenki elmondta a nevét, és az előtte elhangzottakat. Én valahol középen álltam, de tudjátok, hogy nem vagyok valami pro a nevek megjegyzésében, szóval rendesen megizzadtam, de végül megtanultam mindenki nevét. Az ebédet mindenki nagyon várta, kíváncsiak voltunk mit jelent a fogalom itt Dániában. Hát... kb egy szendvicset, ami tényleg nagyon pofás, tele salátával és különféle soknkákkal, de mégiscsak egy szendvics az egész, szóval 1 óra múlva már megint éhezel. Ezután kitöltöttük a papírokat (tartókodási engedély... ilyesmi), majd utunkra engedtek minket. Én bementem a városba és találkoztam pár francia lánnyal, és velük nézelődtünk. Fura népek ezek.. egymással ugye a saját nyelvükön beszélnek, szóval nekem kényelmes volt, mert mikor angol beszédet hallottam, tudtam, hogy velem akarnak közölni valamit. A város nem tetszett különösebben, minden csupán a funkcionalitást tükrözi, de lehet, csak azért éreztem így, mivel végig esett az eső.

Este svédasztalos vacsi volt az iskola klubjában (igen, itt ilyen is van, és nem olyan sznob, mint a School-club. Ez egész nap nyitva van, diákok üzemeltetik, akk a diákszerveztenek dolgoznak, ami itt minden közösségi életet összefog. Minden csütörtök este buli van itt, és az árak is egész elfogadhatóak.. szóval kellemes hely) A vacsi után buli volt, jól éreztük magunkat, mindenki ismerkedett a többiekkel, csoporton belül és kívül egyaránt. Jó este volt.

Vasárnap este érkeztem meg Aarhusba,és bevallom az első este nagyon egyedül éreztem magam. Így hát felkerekedtem, és megkerestem az emeleten lakó másik két cserediákot Coryt ausztráliából és Annicket kanadából és hármasban elmentük sörözni. Később csatlakozott hozzánk Erik, aki félig kanadai félig svéd, szóval ez itt neki maga a mennyország. Érti a nyelvet, svéd állampolgársága végett semmi papírmunkát nem kell csinálnia, olyan, mintha dán állampolgár lenne (eü, munkavállalás..stb) szóval nemkicsit irigyeltem. A bár ahová mentünk, egy igazi angol pub volt, hangosan kiabáló angolokkal, akik épp valami kvízt csináltak. Volt egy kérdező és a csapatok versenyeztek, válaszaikat egy papírra írva. Volt kérdés fociról, sztárokról, időjárásról, mindenről. Eszembe is jutott, hogy milyen jó az angoloknak, bárhová mennek a világon, csak nyitnak egy pubot, ami fix, hogy sikeres lesz, mivel az angol kolónia mellett a helyiek is be fognak nézni, mivel tudják milyen híresek az angol pubok. Hát... az áraik sem semmik higgyétek el. Szóval jót beszélgettünk a többiekkel, Annick és Cory nagyon kedvesek voltak, Erikről pedig kiderült, hogy cheerleader, szóval azt hiszem megvan, mivel lehet húzni az agyát az elkövetkezendő hónapokban.

A bemutatkozó program csak kedden indult be, szóval hétfőre nem igazán volt mit csinálni (kivéve, hogy kipihentem a szombat reggel óta trató mintegy 38 órás kialvatlanságom) Így hát fogtam magam, és részt vettem az IKEA-touron, amit szintén a suli szerveztett, nemhivatalosan. Fura volt megérkezni a suli elé, úgy, hogy szinte senkit sem ismertem korábban. Hamarosan hozzám csapódott Pierre, aki bár francia, meglepően jó fejnek bizonyult. Mikor elmondta, hogy ő nem akar a franciákkal lógni és franciául beszélni, hanem inkább angolul szeretne társalogni, rögtön szimpatikus lett. Szóval vettem ágytakarót, képet a falra (olyan zavaróan fehér volt minden), illatos gyertyát a jó hangulat kedvéért, nomeg zárható kajatartókat, mert ha már egyszer nekiállok főzni, akkor legalább 3 napi adagot készítek.

Vasárnap hajnalban izgatottan indultam el Ferihegyre. Olyannyira, hogy előző este nem is aludtam szinte semmit, szóval nem voltam épp a legjobb formában. Mikor felszállt a gép, Pesten hideg, felhős, nyirkos idő volt. Útközben a felhők felett határozottan jobb volt a helyzet, csináltam is pár jó képet. Koppenhágában ugyanaz várt, mint, ami Pesten volt. Ködös, hideg, nyirkos idő. Ezért utazhattam párszáz km-t. (Ekkor még nem tudtam,hogy ez itt az átlagos időjárás)

A vonatúton semmi extra nem volt, kivéve, hogy mivel nem volt helyjegyünk, félóránként elzavartak minket másik helyre. Ezzel nem is lett volna gondom, ha Mufurc (egy másik magyar lány a Corvinusról) nem 29kg-s bőröndöt hoz, amit persze nem bírt el, szóval az én 23 kilósom mellé, még az övével is kellett bajlódnom. Gondolhatjátok.

Szerencsére Aarhusban a sulit könnyen megtaláltuk, onnan pedig elfuvaroztak a szállásomra. Két csinos dán lány kísért, később kiderült, hogy az egyikük Rikke (Riki) lesz az instruktorom/mentorom/buddym, bárhogy is hívjátok őket.

A szállás puritán, és a szinten csak ketten vagyunk nemzetközi diákok, Iris a másik lány német, vega, és egy kicsit furi. A dánok pedig nem épp a legbarátságosabbak. Szóval eleinte volt bennem némi para...

Mielőtt elindultam volna eme ködös, távoli országba, a barátaimmal rendeztünk egy kis otthoni bulit. A várakozásokkal ellentétben egész sokan lettünk, aminek borzasztóan örültem. Eljött Guru, Paleontológus, Mogorva úr és Neje, Világutazó és Neje, Hamlet (aki persze megint késett) és még biztosan volt ott valaki más is, de most nem jut eszembe.

A lényeg az egészben, hogy nagyon jól szórakoztunk. Hosszú idő óta nem volt ilyen felszabadult a társaság. Ittunk is annak rendje és módja szerint, és mindenki tudott mindenkivel beszélgetni. "A népszerűség kulcsa a távolság" jegyezte meg Guru, és hát távolság az van bőven köztünk, otthon is, és most, hogy itt vagyok még több. Szóval számítok arra, hogy amikor hazamegyek talán elérjük a 300%-ot is, és persze eljönnek többen a Zóbá-fanclubból illetve a Corvinusos cimbik közül is. (Vagy lesz két buli is Pesten és Szolnokon)

Kaptam egy kulcstartót is, mely Thor kalapácsát szimbolizálja, illetve két feladatot is, amíg itt vagyok:

1. ki kell derítenem minél többet a vikingekről és az Északi Penteonról

2. rá kell jönnöm, hogy Sven Hassel valóban harcolt-e a II.vh-ban, vagy ez csak egy írói fogás volt tőle.

Szóval, nyomozásra föl!